Sulinet Dokumentumtár I.

A Sulineten minden felhasználó rendelkezik saját Dokumentumtárral, amelyben mappák, fájlok és linkek helyezhetők el, valamint ide kerülnek a Tudásbázisban mentett könyvjelzők is.

Mielőtt megkezdjük a fájlok összegyűjtését és feltöltését, jó tudni, hogy jelenleg a Dokumentumtár nem minden fájltípust képes megjeleníteni. Ezek listája a mindenhol segítőkész Súgóban látható. Amennyiben dokumentumot vagy prezentációt szeretnénk feltölteni, egyelőre célszerű azokat pdf formátumba menteni és így feltölteni.

A fájlok esetében többszörös feltöltésre is van lehetőség, valamint lehetőség van ún. egyszerű feltöltésre. Ez utóbbit akkor célszerű választani, ha a böngészőnk ezt kedveli inkább.

Amikor fájlokat töltünk fel, egy ideig a rendszer körbeforgó jellel tudatosítja bennünk, hogy zajlik a feldolgozás. Egyes fájlok esetében (pl. nagyobb méretű pdf) a feldolgozás hosszasan tart, de érdemes türelemmel viselni ezt , vagy közben átugrani a Hírmagazinba. Amint a forgó jel eltűnik, a fájl feldolgozása megtörtént. A rendszer külön ikonnal jelzi a le nem játszható fájlokat is. Ezeket csak letöltés után tudjuk megtekinteni.

Akár már a feltöltés után azonnal megkezdhetjük a fájlok adatainak szerkesztését. Ez nagyon hasznos funkció, mivel a fájlnevek legtöbbször nem beszédesek, de az adatok szerkesztésével rövid leírást fűzhetünk minden tartalomhoz. Megéri a fáradtságot ez a kis plusz munka, nem érdemes a sietség érdekében ezt feláldozni.

Az Adatok szerkesztése menüpontban is elvégezhetjük a megosztást a dátum adatok mellett. Itt találjuk az egyik érdekes funkciót is, miszerint címkékkel is elláthatjuk a feltöltött fájljainkat. A címkék használata segít abban, hogy elkerüljük azt a problémát, hogy a mappák megkötést jelentenek, hiszen a fájlok sokféle mappába is tartozhatnak (és nem gusztusos őket sok példányba másolni). A címkék révén könnyen kereshetünk, böngészhetünk saját fájljaink között a dokumentumtárban.

A címkézés a webkettő világában rutinműveletnek számít. Sokan nem szeretik, de ez inkább lustasági okokra vezethető vissza. Címkézni azonban nem is olyan egyszerű. Nem mindegy a címkék szóalakja, a ragozás, a nyelv, a mélység és a darabszám sem.

A Sulinet Dokumentumtárban 3-5 címke a legtöbb esetben elegendő, célszerű ragozatlan, általában egyes számban levő szóalakot használni (és mindig ugyanúgy) azon a nyelven, amelyen mi látni szeretnék a saját dokumentumtárunkat.

Csoportok a Sulineten II.

A Sulinet csoportokba könnyen meghívhatjuk ismerőseinket, diákjainkat, tanárainkat úgy, hogy megadjuk az email címüket és egy rövid meghívót mellékelünk. Kényelmesebb az eljárás akkor, ha már van közös csoportunk az illetőkkel, mert akkor a Személyek hozzáadása gomb segítségével. A nyilvános csoportokba egyszerűbb a belépés, hiszen automatikusan belép a felhasználó. A meghívóról mindenki értesül rendszerüzenet formájában és egy gombnyomással tagja is lehet a közösségnek.

Minden csoportnak van egy ún. csoportfala, amelyen a tagoknak lehet megosztani sok-sok érdekes tartalmat. Ez akár egy feladat része is lehet, ha tanórán vagy házi feladatként használjuk. Például gyűjthetünk érdekes videókat, majd ezeket értékelni is lehet komment vagy taps formájában. A tetszésnyilvánítás jelzése a Sulineten a taps (hasonlóan a facebook-on használ like-kal).

A megosztás gyors és egyszerű. Amennyiben linket vagy pl. Youtube videót osztunk meg, akkor az rögtön megtekinthető.

A csoportok falán a közösségi oldalaknál megszokott módon sorakoznak a bejegyzések, megosztások egy ún. hírfolyam formájában.

A Sulinet Közösség egyik kellemes és e műfajban egyedülálló tulajdonsága a szoros kapcsolat a Tudásbázissal. A Tudásbázis tartalmai ugyanis könnyedén megoszthatók a csoportunk falán. Keressük meg a megosztást jelző ikont a foglalkozásban vagy a lapon és csupán négy kattintással bármelyik csoportunknak ajánlhatunk egy érdekes tananyagot.

A megosztó személyiség, mint jelző, nem igazán pozitív. Azonban a webkettő világában a megosztás az online élet egyik sava-borsa. Persze ismerjük az oversharing, a túlzott mértékű és gyakoriságú megosztást. Figyeljünk arra, hogy ne árasszuk el túl sok információval sem a csoportunkat, mert nem biztos, hogy követhető lesz a hírfolyamban.

A csoportban természetesen más tartalmakat is megoszthatunk, nem csupán máshol, internetes link útján elérhető információkat. De erről legközelebb esik szó.

 

Csoportok a Sulineten I.

Az új Sulinet, amely 2012 tavaszán indult útjára, az 1999 óta elérhető címen, a www.sulinet.hu-n érhető el. Az újdonságok között van több olyan is, amely a tanár módszertani lehetőségeit, valamint a diákok mozgásterét növeli.

A Sulinet olyan közösségi funkciókat kínál, amelyek a csoportokban érhetők el (Közösség fül). Ez egy olyan közösség, ahol nem azokkal kommunikálunk, akik ismerőseink vagy ismerőseink ismerősei, esetleg talán láttuk őket valahol a neten egy kép sarkában. A Sulineten a csoportokban zajlik csak élet, de azokon belül sokféle lehetőség adott. Olyan felhasználókkal vagyunk egy csoportban, akikkel van közös ügyünk. Közös cél, együttműködés, közös problémák, tanulás, szórakozás stb. A tanárok tipikusan létrehozzák az osztály típusú csoportjaikat. A tanulók is, de nem hívják be a tanárt Persze olyan is van, hogy tanárok tanárokkal vannak együtt egy csoportban akár tantestület, akár munkacsoport, akár tanári közösségek formájában.

Már az indulástól léteznek olyan nyilvános, tanári csoportok, mint az Interaktív tábla, az Ünnepeink, az Osztálykirándulás vagy a GPS az oktatásban. Zárt csoportként működik például a Reaktor – kémiatanárok közössége.

A csoport létrehozásakor érdemes pár percet szánni a beállításokra. Ezt a http://bit.ly/IJilLx címen elérhető interaktív kép letapogatásával tudjuk áttekinteni.

Az egyik leglényegesebb kérdés, hogy milyen csoportot hozunk létre. Ezt érdemes alaposan átgondolni, bár lehet később ezen változtatni. Osztályok, szakkörök, tanulócsoportok, baráti társaságok számára egyértelműen a privát/rejtett csoport ajánlott.

A Mentés gomb nem csak kék, hanem fontos is. Gyakran annyira belefeledkezik az ember a beállításokba, hogy elfelejti megnyomni.

A  létrehozott nyilvános csoportjaink akár a nyitólapon is megjelenhetnek, ha a legújabbak vagy a legnagyobbak közé tartoznak.

Minden oldal tetején van egy keresőmező. Használjuk bátran ezt akár csoportok keresésére is!

Tovább is van. Folytatjuk.

Falak nélküli tantermek 1:1-ben

A diák odamegy a szekrényéhez, kiveszi az ott töltődő laptopját és a cserecipőjét, aztán órára megy a tanterembe. Azaz tantermekbe. Az oktatás hatalmas helyiségekben, ún. plázákban zajlik a Cornwallis Academy-ben (Kent, Egyesült Királyság), ahol tanári szoba sincsen.

Az iskolának volt anyagilag is megerősített (!) bátorsága szakítani a hagyományos tantermi keretekkel. A plázákban hatalmas plazma kivetítők találhatók mindenfelé, nincs olyan hely, ahonnan nem láthatók. A korszerű fénytechnika, a könnyen vezérelhető sötétítők a belső teret pillanatok alatt meg tudják változtatni. A bútorzat lehetővé teszik, hogy a pláza bizonyos részében hagyományos, frontális helyzetben dolgozzanak a tanárok és a diákok, de az asztalok rugalmasan szolgálják a csoportmunkát is. Könnyen kialakíthatók kiscsoportok a mini amfiteátrum-szerű elemekkel, de a legérdekesebb ebben a hatalmas térben, hogy az egyéni tanuló minden korábbinál nagyobb figyelmet és támogatást kap.

Az alábbi videó a már harmadik generációs plázát mutatja be.

Minden évfolyamnak van egy saját tere, plázája. A pláza az 1:1 számítógép használat paradicsoma. A tanulók nem géptermi vagy ideiglenesen használt számítógépekkel, hanem saját laptopjaikkal dolgoznak. Ezáltal személyes tanulási terükben egy ismert, barátságos számítógépen használhatják a “digitális tolltartójukat“. Amikor ott jártunk az egyik plázában, láthattuk, ahogyan egy tanár frontálisan magyarázott, az általa vetített kép mindenhonnan látható volt. Voltak diákok, akik nagy, kör alakú asztaloknál egyéni munkát végeztek, egyesek beszélgetve dolgoztak és itt-ott felbukkant egy-egy tanár, aki segített a feladatok megoldásában.

A plázák technikai felszereltsége lenyűgöző, ritka élmény olyan helyet látni, ahol egy interaktív tábla kissé elavultnak tetszik. De mi a helyzet a tanárokkal?

A falak nélküli tanteremben egészen más tanári munka zajlik, mint hagyományos közegben. Az iskola vezetői többször hangsúlyozták, hogy nem ritka, hogy elköszön egymástól iskola és tanár. A plázában eltűnik a sok tanár számára oly vonzó központi hatalom. A tanulókkal több, egymással egy légtérben dolgozó és szorosan együttműködő, egymást kiegészítő tanár dolgozik. Ez nagyon science fiction egyelőre, mint az a szupertechnológia, amely megjelenik a teremben.

A pláza oktatáshoz nem jól használható a hagyományos tananyag, újjal kellett előállni. A tér valami olyasmit szolgál ki, ami szintén nem gyakori errefelé, az egyéni tanulás, az egyéni haladási útvonalak áll a középpontban. A diák nem általában fontos, hanem személy szerint is.

A hasonlat sántít

http://www.flickr.com/photos/perpetualplum/

Már legalább egy évtizede kering az a konferenciákon, hazai és külföldi írásokban is gyakran emlegetett hasonlat, hogy a száz évvel ezelőtti orvosok nem tudnának mit kezdeni a mai modern műtőkben, bezzeg a száz évvel ezelőtti tanárok vidáman boldogulnának a mai tantermekben. A hasonlat azt kívánja kiemelni, hogy az orvostudomány elképesztően fejlődött, de a pedagógia, az oktatástechnológia nem.

Nekem ez a hasonlat nem tetszik, mert sánta és szerintem nem áll meg a lábán. Régóta téma ez szakmai baráti körömben, de a Digitális Nemzedék Konferencia elegendő aktiválási energiát jelentett e bejegyzéshez.

Technológia

Az orvostudomány valóban sokat fejlődött. Az 1910-es években nem volt még penicillin, a fájdalomcsillapítás sem tartott ott, ahol ma és sorolhatnám. A műtéti technika is, mint minden más berendezés és eszköz, sokat fejlődött a mikroelektronika megszületésével. Azonban sokakban él az a tévhit, hogy a mai betegeket az orvostudomány csúcstechnológiájával és a legkorszerűbb tudományos eredmények ismeretében gyógyítják. Ez sajnos kevés beteget érint. Az orvostudományra éppúgy nem lenne szabad globális általánosságokat mondani, mint a pedagógiára, ugyanis a különböző kontinenseken nagyok a különbségek.

Mire gondol a hasonlat? Egy chicago-i kórházat hasonlítunk össze egy chicago-i iskolával? És melyik iskolával? És melyik kórházat?

Ha az orvosi technológia csúcsát hasonlítjuk össze egy korszerű technológiájú iskolával, akkor a hasonlat nem áll meg. Egy száz évvel ezelőtti tanár egy írásvetítővel sem tudna mit kezdeni, pedig ez a hidegfényű jóbarát igazán ósdi és mégis előfordul egy mai osztályteremben. És ott vannak az íróeszközök, a világítás és a sok satöbbi.

Hibáztathatók-e tanárok és dicsérhetők-e orvosok ebben a kérdésben? Általánosan biztos nem.

Az orvosi technológia fejlődését a gyógyításhoz szükséges eszközigény, a tervezői innováció és a jelentős piaci előnyök katalizálják. Az oktatástechnológia azonban az információs  társadalommal együtt fejlődik és jelentős piaci katalizátorok egyáltalán nem jellemzők.

Tudomány

Az orvostudomány fejlődését a pedagógia fejlődéséhez hasonlítani alma és körte. Az orvostudomány és a pedagógia is különböző mértékben korszerű szintjeit mutatja ma is intézményről intézményre. Gyógyítható a torokgyík és a tüdőbaj, de mind a mai napig orvosi- és gyógyszerészeti diplomát szerzett emberek hirdetik és gyakorolják a teljesen tudománytalan homeopátiát (vö. piaci előnyök). A pedagógia, a kognitív tudományok, az oktatástechnológia nem fejlődött volna? Dehogynem.

A mai szakorvos egy CT berendezéssel valóban korszerű benyomást kelt, de jó néhány tanár akad, aki hasonlóan korszerű, de a “berendezés” egy része a fejében van. A másik része pedig az iskolában. Ha a kórház olyan szegény lenne, hogy sokkal kevesebb CT lenne és az orvosoknak saját CT berendezéseket kellene vásárolni, hogy korszerűbbek legyenek, a hasonlat szempontjából igazságosabb, a betegek szempontjából sanyarúbb helyzet lenne.

Célcsoport

http://www.flickr.com/photos/csessums/

Az orvostudomány fejlődése révén több betegséget diagnosztizálnak ma mint száz éve. Az akkor ismert betegségek ma is hasonlóak. A száz évvel ezelőtti diákok a maiakkal igen nehezen tudnának szót érteni. A társadalom sokat fejlődött (hála az égnek) és a diákok élete, attitűdje, értékei stb. még egy évtized alatt is változnak, nemhogy száz év alatt. Az 1910-es évekből érkező pedagógus maximum annyira boldogulna a mai tanulókkal, mint orvostársa egy TBC-s beteggel.

Nem hiszem, hogy ma lehet jó pedagógus valaki, aki az információs világából, szakmai tevékenységéből kizárja az internetet vagy modern eszközöket. De azt sem hiszem, hogy semmit sem változott egy évszázad alatt az iskola világa, és jogos ez a pedagógusokra (mint én is) nézve (finoman szólva) kellemetlen hasonlat.

Van, aki úgy állítja be, hogy pusztán informatikai eszközökkel (hardver és szoftver) válhat korszerűvé az oktatás (vö. piaci előnyök) és van, aki az info-kommunikációs technológiát “gépezésnek”, opcionális hóbortnak tartja. Mindkettő rossz vonaton utazik.

Ez igazán olyan bejegyzés, amivel bizonyára lehet vitatkozni, jöhetnek a vélemények.

Iskola tanári szoba nélkül

A tanár megérkezik az iskolába, kabátját és egyéb holmiját egy kártyával nyitható szekrénybe teszi. A tanításhoz szükséges eszközök, papírok, dossziék egy gurulós tárolóban vannak, amit a tanár minden délután hazavisz. A gurulós tároló tetején van a tanár laptopja, ezekkel indul tanítani, megbeszélésekre, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokra. Tanári szoba egyáltalán nincs az iskolában.

Nem egy sci-fi novella kezdődik így. Ez a helyzet egy még az Egyesült Királyságban is különleges iskolában, ahol múlt héten jártam látogatóban egy nemzetközi csoporttal. A Cornwallis Academy sok egyéb ok miatt is különleges, például vannak falak nélküli tantermeik is, de ez egy külön bejegyzést érdemel.

Miért is lenne tanári szoba? A nagyobb tanári megbeszélésekhez, értekezletekhez erre alkalmas termek vannak (a hazai iskolákban is). A kisebb, akár diákokkal folytatott megbeszélésekhez az iskola hatalmas csarnokában rengeteg közös tér van asztallal, székkel, konnektorokkal a laptopok számára. Nem elírás: laptop. Manapság Magyarországon folyamatosan vitázom pedagógus kollégákkal, hogy lehet-e valaki jó tanár laptop vagy számítógép használata nélkül. Nem bonyolult a válaszom: nem. Nemcsak felkészült, szakmailag korszerű ismeretekkel rendelkező tanár nem lehet, de az internet használata nélkül, a csak hagyományos média (könyvek, televízió, rádió) információira támaszkodva még tájékozott, önálló gondolkodású ember sem.

Mit tartunk a tanáriban? Papíron levő információkat, bögréket, tollakat, fotókat, dolgozatokat. Egyik sem kiált a tanári szoba után. A Cornwallis Academy egy középiskola, ahova 13-18 éves diákok járnak. Nekik és a tanároknak is chipkártyájuk van, ezzel férnek hozzá a szekrényeikhez (ahol a laptopjaikat tölthetik is) és ezzel fizetnek a büfében is, ezért pénztárca nem szükséges. Ez a chipkártya nem a 25. század technológiája, a 20. században is megvolt már.

A diákok számára sincs külön szoba, ahol a bögréjüket elhelyezhetnék. Nekik is van szekrényük és ott tartják a váltócipőt és ott tölthetik fel mobiltelefonjukat és laptopjukat. Ez utóbbi sajnos álom még nagyon sok helyen. A diákok által használt saját laptop érdekes kihívásokat hozna. A jelenleg is létező megoldások, ami sajnos valamiért tanulói laptopnak hívnak e honban, nem saját laptopok, gyakorlatilag mobil géptermek. A tanulói laptopokat talán azért nevezték így, mert a billentyűzet és a kijelző apró és a diákok keze is kicsi. Sajnos a szemük nem kicsi…

A kenti Cornwallis Academy sok mindenben különleges még. Például hetedikben kötelező a mandarin. Nem a gyümölcs, hanem a kínai nyelv tanulása. Az iskolában nem láttam egy interaktív táblát sem. Helyette mindenütt hatalmas érintőképernyős plazma kivetítők vannak.

Tanári szoba nincs.

ez is közös, nyitott tér

Takarítás a feladatgyűjteményben

Some rights reserved by adactio

Előfordul, hogy az ember komolyabban körülnéz az éléskamrában és azt veszi észre, hogy lejárt élelmiszerek, kissé már penészes alapanyagok, erősebb szagú táplálékok tespednek ott.

Nézzünk körül a módszertani éléskamrában is! A XX. század végén még izgalmas volt az, hogy az interneten mi minden lelhető fel; az ott található érdekességek felkutatása, elolvasása szinte csoda volt. Olyan feladatokkal próbálkoztunk, hogy nézz utána az interneten, hogy hogyan készül a kenyér vagy  melyek a Föld bolygó jellemzői és készíts belőle egy beadandó házi dolgozatot. Elmúlt. Az ilyen feladatok egy kicsit megpenészedtek. A copy/paste, az egyszerű összeollózás technikája miatt ezek a feladatok sokszor nem táplálják a tudást.

Sokszor felteszik egymásnak a kérdést tanárok, hogy mi a teendő. Megoldás, ha minden beadott feladatot a gugli segítségével ellenőrzünk? Megoldás, de ettől az éléskamránk nem lesz frissebb. Dobjuk ki bátran az összes unalmas és mechanikus ollózással megoldható feladatot! 

Persze nem jó, ha a módszertani éléskamra kiürül. A témákat kicsit megdolgozva olyan fontos készségekhez, képességekhez juthatunk el, amelyekről mindenki álmodik. Például a kenyeret vagy Föld nevű bolygót ne dobáljuk el, hanem alakítsuk át:

• Hasonlítsd össze a Föld bolygóra vonatkozó információkat, amelyeket ezen, illetve ezen az oldalon találsz! (kritikus gondolkodás)
• Készíts képregényszerű animációs filmet/fotósztorit a Föld kialakulásából! (kreativitás, innováció, együttműködés, IKT)
• Egy pék a kenyeret egy régi recept alapján készítette, de a piaci helyzet arra kényszeríti, hogy az egészséges életmód jegyében új termékekkel és új receptúrával álljon elő. Készítsd el a pék új szórólapját, plakátját, amely bemutatja a változásokat! (problémamegoldás, kreativitás, IKT)
• Egy óvoda évek óta a Tradíció Pékségtől vásárolja a zsemlét, kenyeret. A szülők egy rendkívüli szülői értekezletet kezdeményeznek annak érdekében, hogy a gyerekek más pékárút kapjanak az oviban. Játsszátok el a szülői értekezletet úgy, hogy legyen köztetek óvónő, dadus, dietetikus, pék a Tradíció Pékségből, pék az új pékségből, szülők, önkormányzati képviselő stb. (kommunikáció, kreativitás)

Sok feladatról azután derül ki, hogy jó valamire (azaz fejleszt), miután kitaláltuk. Lehetne ez fordítva is, törekedhetünk tudatosan is arra, hogy számos, sokszor 21. századinak nevezett készségeket fejlesszünk a 21. század második évtizedében, amikor ezek már egyáltalán nem újdonságok a módszertani éléskamrában. Talán ezek a készségek nem is kedvelik, hogy őket még mindig újként, friss, ropogós 21. századiként aposztrofálják.

Takarítani necesse est.