Ki kopog?

A konnektivizmus bekopog a tanári szoba ajtaján. Váratlan vendég? Hívatlan? Mi kell ahhoz, hogy ne fogja menekülőre?

Házi feladatként egy fogalomtérképet rajzoltam (WiseMapping segítségével), amely a konnektivizmus tanári feltételeit ábrázolja.

Amennyiben az osztályterembe is beengedjük a konnektivizmust, akkor tanárként tudatosan terveznünk kell az iskolán kívüli tanulással. A diákok nemcsak időben tanulnak sokáig (élethosszig), hanem térben is, azaz nem csupán az iskolákban. Ez a tanár megnyúlását is jelentheti, mert ez bizony azzal is jár, hogy a tanítási időn túl is kommunikálunk a nebulókkal és nemcsak a közösségi szájtokon. (Nem tudom, ki hogy van vele, de engem idegesít, ha azt látom, hogy az iwiw üzenőfalán szól egy tanár a diákjának, hogy hozza be ezt vagy azt, vagy, hogy dolgozat lesz.) A diák akkor is tanuló, ha otthon van és a tanár sem változik kéményseprővé. Így a tanulókkal kialakított kapcsolati hálónkat linkekkel, e-mailekkel, blogbejegyzésekkel, kommentekkel stb. tápláljuk akkor is, ha már kicsngettek.

Ez a tanár részéről azt jelenti, hogy nem úszhat úgy, hogy a medence partján ül, azaz magának is aktív webkettes életet kell élnie. Ez nem tehető kötelezővé. A webkettőhöz vezető úton két nagyon fontos kapun kell áthaladni. Az egyik kapun elvárják tőlünk, hogy e-felnőttek legyünk, azaz a technológiát képesek legyünk céljainknak megfelelően használni. Sok tanár ijesztőnek tartja, hogy létezik egy netes nyilvánosság is. Találkoztam olyan igazgatóval, aki szerint a hivatali e-mail címe nem publikus információ. Sorolhatnánk. A másik kapun még ennél is nehezebb átjutni. A webkettő egy olyan attitűdöt kíván, mely a felhasználó részéről önzetlen részvételt kíván a nagy közösség életében. Ha egy tanár nem szívesen osztja meg óravázlatát, tanmenetét a kollégáival, nem szívesen beszélget és ötletel szakmai kérdésekben, akkor ennél a kapunál átengedik, de bekötött szemmel halad tovább.

Egy kusza és állandóan változó világban működik a konnektivista tanulás/tanítás. Ez nagyon fárasztó és egyben élvezetes is. Ahogyan piacon sincs síri csend és nem is várja el senki, a hálózati tanulás, illetve a tanulási hálózat sem egy csendes, egyirányú utca. A diákok és lássuk be, hogy mi, tanárok is szeretünk egyszerre több dologgal foglalkozni. A többszálúság még a tanórán sem eretnekség, sőt. Igaz, hogy a papírcentrikus, lineáris és sokszor elavult, de biztonságot árasztó munkafüzetektől el kell szakadni.

A korszerű módszertani elemek, a diákok aktivitására, a kooperációra építő eszközök valószínűleg túlméretesek. Abból gondolom, hogy nálunk csak kevés tanterem ajtaján férnek be. Nagyon sok (mostanában annál is több) pedagógussal találkozom és bizony nagyon nehéz katalizálni a pedagógiai változást.

A fogalomtérkép rajzolásával a WiseMapping szoftvert is ki akartam próbálni. Nem lett kedvencem, mert csak túl egyszerű rajzok készíthetők és a beágyazással is gond volt (ezért is van itt képként).

kipróbálás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.