A BETT kiállítás minden év januárjában tanárok és oktatási szakemberek tízezreit vonzza Londonba. Nem könnyű leírni, hogy milyen ez a rendezvény. El tudunk képzelni egy olyan helyet, ahol pedagógusnak lenni jó, ahol tanárok ezrei érdeklődnek, kérdeznek és beszélgetnek? El tudunk képzelni egy helyet, ahol módszerek, eszközök, technológia együtt navigál a tanulói eredményesség, a személyre szabott tanulás/tanítás, a 21. századi készségek világába? El tudunk képzelni egy olyan helyet, ahol a világ számos országából érkezők a folyamatos pedagógiai megújulásról és az oktatás fontosságáról hallgatnak előadásokat a bolygó nagy koponyáitól?
A BETT ilyen. Egyfajta elérhetetlen világ, ahova jó lenne, ha legalább egyszer mindenki eljuthatna, aki nyitott szemet és fület tud szerezni egy pár napra. Hogy a BETT kiállításon olyan eszközöket látunk, amilyenekhez nem juthatunk hozzá? Olyan pedagógia elemeit látjuk, amilyet mi soha nem próbálunk ki? Biztos?
Sokszor előfordul, hogy felbukkan egy pályázat és eszeveszetten tevődik fel a kérdés, hogy mire is van szükség az iskolában. És sokszor nem tudjuk, hogy mink nincs, hogy mire lenne szükségünk. Mire az interaktív táblát elég sokan megismerték (és használják lelkesen vetítővászonnak), az élvonal már új megoldások felé halad. Többen úgy szereznek be táblagépeket, hogy nem is tudják, hogy mihez kezdhetnének velük.
A 2015-ös BETT-en láthattuk, hogy hogyan keresnek új lehetőségeket azok a cégek, amelyek korábban interaktív tábláikról voltak híresek, hogyan tűnnek el márkák, és hogyan töltik be az űrt a távol-keletiek.
A 3D nyomtatók egyre kisebbek, a projektorok egyre jobbak, vannak 4K felbontású interaktív felületek, egyre kisebbek és integráltabbak a szenzoros mérőeszközök. A kódoláshoz miniszámítógépek, hatalmas szőnyegeken mozgatható robotok és sok jó gyakorlat érhető el. A gyerekek jóval a nyugdíj előtt megismerkednek a programozással.
A mobiltechnológia alapértelmezés. A tantermi munkára szabott tabletek és az ezekhez készített szolgáltatások egyre elterjedtebbek. Az animációkat nem csupán nézik a gyerekek, hanem sokkal inkább készítik. A 3D modellek már túl vannak a szemüveges nézelődésen, a térbeli tanuláshoz kézzel mozgatható szerkezetek is tartoznak, de nem lógnak a pedagógiai levegőben, hanem tananyag és óravázlatok is tartoznak hozzájuk.
A 2015-ös BETT egy időben zajlott az Education World Forum-mal, amelyen a világ oktatási miniszterei találkoztak. A BETT egyik megnyitó beszédét a brit miniszter, Nicky Morgan tartotta, de jelen volt az árnyékkormány oktatási államtitkára is, Tristram Hunt. A kiállításra a korábbiakhoz képest is izgalmasabb előadók és előadások jöttek el Bob Geldoftól, a Wikipédia alapító Jimmy Wales-en át Sir Ken Robinsonig.
Esett szó problémákról, a tanítás során jelentkező nehézségekről? Természetesen! Minden előadás, minden beszélgetés az oktatás rendkívüli fontossága mellett éppen a kihívásokról szólt, és arról, hogy nagy változásokra van szükség, mert a világ változik, és benne sok minden, és bolygóméretű probléma (lesz), ha az oktatás nem moccan.
“BETT – egy kiállítás képei” bejegyzéshez ozzászólás