Bemondta a tévé: tablet az iskolában

A tabletek elterjedése számos tekintetben megváltoztatta a médiafogyasztási szokásokat, de leginkább új felhasználókat csalt az online média világába. Ahogyan korábban a laptop csábította “számítógépezésre” a passzívabb, enyhén technofób embereket, úgy a tabletek is hasonló vonzerőt jelentettek. A tablet felhasználóktól, informatikai hozzáértőktől nem ritkán hangzik el, hogy az iskolákban a helye ezeknek az eszközöknek. A pedagógusokat is meg lehetne kérdezni persze, de sajnos a tanárok túlnyomó része nem engedhet meg magának jó minőségű tablet-eszközt, így véleményt sem sűrűn nyilvánítanak. Ennél érdekesebb, hogy az innovatív, IKT-alkalmazó tanárokkal beszélgetve (nem reprezentatív minta persze) a tablet rendre alulmarad a laptoppal vagy kislaptoppal (régebben netbook, tanulói laptop) szemben.

Az egyik hírportálon bukkantam a Hír24 televízió riportjára, amelyben finn példát is említve arról esik szó, hogy hipp-hopp mindjárt leváltják a tabletek a tankönyveket. Érdemes megnézni a riportot.

tablet Hír24

Azt nem tudom, hogy az újságíró miként készült a riportra, mert valahogy nem vetette be az internetes keresést. Így az sem érthető, hogy miért nem talált hozzáértő nyilatkozót. A riportban megszólaltatott számítástechnika tanár (! – ilyen tantárgy már/még nincs) csak az ergonómiára és a fegyelmezésre tudott gondolni a téma kapcsán. Ha közhelyparádé és felületes alkotás is ez a riport, a téma mégis fontos és érdekes.

Milyen információról nem esett szó a riportban?

  • Ha egyetlen egy keresést lefuttattak volna a szerkesztők, rátaláltak volna az egri Eszterházy Károly Főiskola iPad projektjére. A projekt résztvevői bizonyára szívesen nyilatkoztak volna és olyan gyerekek is megszólaltak volna, akik használtak tabletet a tanórán. Erről a projektről még nem sok részletes közlemény érhető el, de a nézők megtudhatták volna, hogy egy volumenét tekintve kisebb kísérlet is mennyire bonyolult. Az eszközök beszerzésén, karbantartásán kívül tananyagra is szükség volt a kísérletben résztvevő osztály számára.
  • A témában közismert és sokakat érdeklő kérdés, hogy mik (lesznek) a törökországi tapasztalatok. A török kormány a FATIH projekt keretében 52 iskolát szerel fel interakítv táblákkal és tabletekkel. Utóbbiból állítólag 12800 darabot vásároltak a 9. osztályosok számára. Törökországban mintegy 34 ezer általános iskola van, nem csoda, hogy az Apple-t is érdekli a kormány terve, hogy 10,6 millió tablettel bővítsék a FATIH projektet. Félő persze, hogy a hatásvizsgálatokat elfedi majd a propaganda sok mosolygós arca.
  • A közelmúlt híre, hogy Los Angelesben az iPad projekt leállításán gondolkodnak, mivel a diákok egy hét után feltörték a korlátozást és szabadon böngésztek, appokat töltöttek le az eszközeikre. Itt egyébként 640.000 iPad kiosztásáról van szó 2014 végéig. Kár lenne, ha a leállítás lenne a válasz erre a problémára.

fatih

nagyon boldog török diákok a General Mobile által szállított tablettel (az eredeti oldalon írják, hogy very happy :-))

Milyen kérdés nem merült fel a riportban?

A finn oktatási rendszert a magyarral összehasonlítani, olyan, mintha egy delfint egy zsiráffal hasonlítanánk össze. Mégis van néhány téma (a teljesség igénye nélkül), ami fájóan fel sem merült a riportban, a riport szereplőiben.

  • A tabletek vezeték nélküli eszközök, az internethez wifi-n keresztül csatlakoznak. Ehhez wifi hálózatok szükségesek, sok-sok jól beállított és működtetett wifi eszközzel.
  • A tabletek az internetre csatlakozva érnek el weboldalakat és a felhőben elérhető applikációkat. A hazai iskolákban az átlagos sávszélesség néhány megabit/s. Nem személyenként, hanem iskolánként. Vannak persze kivételek.
  • A tabletek kapcsán arról is szó esik, hogy eltűnnek a papír alapú tankönyvek, de tüstént. Ennek jelei a varázsgömbben sem tűnnek fel.
  • A tabletekre elektronikus tankönyvek úgy kerülhetnének, ha valakik nagyon sok pénzért, nagyon jó minőségben készítenének tananyagokat, amelyeket (miként az appokat) folyamatosan fejlesztenek. Ez egyelőre sci-fi.
  • A tableteket alkalmazó megoldások nagy része úgy működik, hogy jelentősen korlátozzák azt, amit a diákok tehetnek az eszközzel. Ehhez meg kell vásárolni ezt az osztálytermi technológiát is.  Egy tablet szabad eszköz, a korlátozása olyan, mintha amikor a szarvasmarha lábát rögzítjük és csak egy R sugarú körben legelhet (R csökken, ahogy tekeredik a kötél).
  • A tabletekhez sok kitűnő alkalmazás érhető el, amelyeket az oktatásban is jól lehet használni. Ezek azonban pénzbe kerülnek. Nem sok pénzbe, de mégis kérdés, hogy ki veszi meg ezeket, miből van rá forrás, milyen modellben megy az online áruházból történő beszerzés.
  • A tabletek között sok különbség van technikai jellemzők, méret, gyártó tekintetében, nem biztos, hogy mindenki ugyanarra gondol, amikor tabletet emleget.

Nemrégiben egy tanár azt mondta, hogy egy pályázatból vettek tableteket és azt kérdezte, hogy mire lehetne ezeket használni. Nem jobb az ilyen kérdést a beszerzés előtt feltenni?

Reklámok

Falak nélküli tantermek 1:1-ben

plaza "tanterem"A diák odamegy a szekrényéhez, kiveszi az ott töltődő laptopját és a cserecipőjét, aztán órára megy a tanterembe. Azaz tantermekbe. Az oktatás hatalmas helyiségekben, ún. plázákban zajlik a Cornwallis Academy-ben (Kent, Egyesült Királyság), ahol tanári szoba sincsen.

Az iskolának volt anyagilag is megerősített (!) bátorsága szakítani a hagyományos tantermi keretekkel. A plázákban hatalmas plazma kivetítők találhatók mindenfelé, nincs olyan hely, ahonnan nem láthatók. A korszerű fénytechnika, a könnyen vezérelhető sötétítők a belső teret pillanatok alatt meg tudják változtatni. A bútorzat lehetővé teszik, hogy a pláza bizonyos részében hagyományos, frontális helyzetben dolgozzanak a tanárok és a diákok, de az asztalok rugalmasan szolgálják a csoportmunkát is. Könnyen kialakíthatók kiscsoportok a mini amfiteátrum-szerű elemekkel, de a legérdekesebb ebben a hatalmas térben, hogy az egyéni tanuló minden korábbinál nagyobb figyelmet és támogatást kap.

Az alábbi videó a már harmadik generációs plázát mutatja be.

Minden évfolyamnak van egy saját tere, plázája. A pláza az 1:1 számítógép használat paradicsoma. A tanulók nem géptermi vagy ideiglenesen használt számítógépekkel, hanem saját laptopjaikkal dolgoznak. Ezáltal személyes tanulási terükben egy ismert, barátságos számítógépen használhatják a “digitális tolltartójukat“. Amikor ott jártunk az egyik plázában, láthattuk, ahogyan egy tanár frontálisan magyarázott, az általa vetített kép mindenhonnan látható volt. Voltak diákok, akik nagy, kör alakú asztaloknál egyéni munkát végeztek, egyesek beszélgetve dolgoztak és itt-ott felbukkant egy-egy tanár, aki segített a feladatok megoldásában.

A plázák technikai felszereltsége lenyűgöző, ritka élmény olyan helyet látni, ahol egy interaktív tábla kissé elavultnak tetszik. De mi a helyzet a tanárokkal?

A falak nélküli tanteremben egészen más tanári munka zajlik, mint hagyományos közegben. Az iskola vezetői többször hangsúlyozták, hogy nem ritka, hogy elköszön egymástól iskola és tanár. A plázában eltűnik a sok tanár számára oly vonzó központi hatalom. A tanulókkal több, egymással egy légtérben dolgozó és szorosan együttműködő, egymást kiegészítő tanár dolgozik. Ez nagyon science fiction egyelőre, mint az a szupertechnológia, amely megjelenik a teremben.

A pláza oktatáshoz nem jól használható a hagyományos tananyag, újjal kellett előállni. A tér valami olyasmit szolgál ki, ami szintén nem gyakori errefelé, az egyéni tanulás, az egyéni haladási útvonalak áll a középpontban. A diák nem általában fontos, hanem személy szerint is.