Mentést másként

Az 1990-es években némelyek alufóliába csomagolták adataikat. A hajlékony mágneslemez, ismertebb nevén floppy mágneses úton tárolta az adatokat, ezeket próbálták az alufólia által biztosított Faraday-kalitkával védeni. Ez az adathordozó típus 1971-ben kezdte pályafutását és a legismertebb, a 3,5 colos, 1,44 MB-os változat 1987-ben látott napvilágot. A floppy eltűnt ma már a legtöbb helyről, de számos boltban kapható, például nyáron Tiszafüreden vásároltam belőle egy csomaggal érdekességként. A mentett adatokat a hajlékony lemezről egy meghajtóval olvastuk, emlékszünk még a hangjára?

Ez a hang azok számára kelt adatféltéssel kapcsolatos bizsergést, akik maguk is dolgoztak floppy lemezekkel és ezekre mentették dokumentumaikat, képeiket, többnyire tömörítve. A szoftverekben azóta terjedt el, hogy a mentés jele egy kicsi floppy lemez. Ha erre kattint a felhasználó, akkor adatait menti a program. Nem lényegtelen momentum ez a munka során. De könnyen értik-e ezt a dialektust (Marc Prensky nyomán) azok a digitális bennszülöttek, akiknek a DVD lemezek is enyhén régimódiak? Nem okoz-e ez a muzeális ikon felesleges akadályt azok számára, akik a nemrég még “cool” technológiára vállat vonnak, mint ezek a gyerekek?

Nem tudom a választ, de talán érdemes lenne ezen gondolkodni vagy legalábbis feltenni a kérdést. Legyen ennek az ikonnak az a küldetése, hogy mindenkinek essen le a tantusz, hogy mi volt a floppy lemez valaha? Ha nem tudjuk a választ, akkor esetleg tárcsázzuk egy ismerősünk számát…

 

Reklámok