Nem minden projekt projekt

Besenyő I.V. István nagy szolgálatot tesz, amikor megmondja, hogy mi hülyeség és mi nem az. A világot nézve több Besenyő I.V. Istvánra lenne szükség, sőt én bátorkodnék javaslatot tenni egy külön minisztérium felállítására is e témában. A projekt szó olyan kopott, mint Forrest Gump cipője, miután keresztülfutott az Egyesült Államokon. Úton és útfélen is, így az oktatásban is találkozunk a projekt megnevezéssel. Van aki prodzsektnek ejti. Brrrr.

Az iskolákban nem mindig szabad akaratból jelenik meg a projekt elnevezés. Pályázati kötelesség is lehet ez. A gond az, hogy az, amit a tanárok, iskolák projektnek neveznek, az nagyon ritkán az. Gond ez? Ühüm.

Gyakran projektnek nevezik az olyan tevékenységet, ami nem fér be a hagyományos tanórai keretekbe, így például otthon vagy szakkörön is foglalkoznak vele a diákok. Hasonlóan gyakran projektnek nevezik azt is, ha a tanulók hosszabb ideig foglalkoznak egy témakörrel. Ezek ritkán igazi projektek.

Nem projekt, ha nincs a munkának nagyon pontosan meghatározott célja, definiált eredménye, végterméke. Nem projekt, ha nincs meghatározva a végeredmény eléréséhez szükséges lépések, feladatok, felelősök és határidők sorozata. Nem projekt, ha nincs együttműködés a diákok között. Ez utóbbi olyan módszertani betegség, amely a csoportmunkát is fertőzi. Attól, hogy csoportban dolgoznak a diákok, a gyakorlatban ritka, hogy együtt is működnek.

A projektpedagógia nem rosszul csengő kifejezés, hiszen sokak úgy gondolnak rá, mint valami, ami erőt lehelhet az elgémberedett tanórákba. Lehelhet, ez meglehet, ellenben kellemetlen lehet, mert rengeteg cselekedet esetleg nem teljesen felel meg eme rendszernek.

A projektpedagógia alkalmazása komoly tervezést, előkészületet kíván a pedagógustól. Attól, hogy másképp dolgoznak a diákok, önmagában még nem biztos, hogy munkájuk érdekes, eredményes lesz. A projektek célkitűzései, az előre kitalált határidők és mérföldkövek biztonságot adnak a tanulóknak és miközben nem unatkoznak, ízelítőt kaphatnak abból, ahogy a korszerű munkahelyek egy részén zajlik az élet. Ideje őszintén azt is belátnunk, hogy az iskola mai működési rendje aligha barátja a projekteknek. Az iskolavezetés könnyen elveheti a levegőt a projektek elől. Sokszor el is veszi.

Érdemes olvasgatni az eTwinning központi portálján megtalálható félig vagy majdnem egészen kidolgozott projektötleteket és -terveket. Az eTwinning jó keretet ad a nemzetközi kapcsolatokban működő projektekhez, de vigyázat: ettől még lehet rosszul csinálni az egészet. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy sikeresen lebonyolított projektekről olvassunk, mert lehet, hogy jó ötleteink nem tudják megtermékenyíteni a munkát, ha nem projektet valósítunk meg. Projektnek nevezni mindenféle tanulókkal végzett, hosszabb időn keresztül elhúzódó, talán többféle tantárgyhoz kapcsolódó munkát olyan, mint szakácsművészetnek nevezni mindent, ami a konyhákban zajlik.

A projektpedagógia megismerése megéri a fáradtságot és ehhez számos segítség létezik, ha megvan a szándék. E helyen is örömmel újságolom, hogy az eTwinning nemzetközi díjazottai között van a Be Twin! projekt is, amely a szegedi Orczy István Általános iskola és az olaszországi Arnolfo di Cambio iskola együttműködésében valósult meg.  A szegedi iskola pedagógusának, Kiss Mónikának a munkája megtekinthető a http://www.sulinet.hu/iktmuhely_2010/tanitasi_orak/elo_idegen_nyelv/la_scuola/index.html címen az IKT műhely 2010 anyagában is.

A probléma , amit felvetettem általános. A szűkített tudás olyan össznépi felbátorodással párosul manapság, hogy annak a következményei ugyan beláthatatlanok, mégis láthatók. Egy képzett projektmenedzser ismerősömöm rendszeresen látom a fizikai tüneteket, amikor látja, hogy ki mindenki képes magát projektmenedzsernek nevezni és mi mindenre mondják rá, hogy projekt. Sic transit gloria mundi.

Reklámok