SAMR-létra

Két évtized is eltelt már azóta, hogy a technológiai eszközök az iskola, a tanítás és a tanulás világában valós szereplőként jelentek meg (nem előzmények nélkül). Azóta is minden évben hallani, hogy „a számítógép a jövő az oktatásban” (nem jó hallani ezt, hanem inkább kellemetlen). A pedagógiához majdnem annyian értenek, mint a focihoz, így mindenkinek vannak történetei arról, hogy az iskolában hogyan használják az informatikai eszközöket. Maradjunk talán annyiban, hogy a drága eszközök nem mindig úgy teljesítik a küldetésüket, ahogyan (pedagógiai) álmodóik elképzelték. Olykor olyan, mintha méregdrága űrhajókkal gurulnánk a macskaköves utakon…

Egy Ruben R. Puentedura nevű kutató néhány éve kísérletet tett arra, hogy egy modellben vázolja fel a technológiai eszközök oktatási alkalmazását. Ez a SAMR-modell, amely a szintek angol kezdőbetűiből kapta a nevét. Érdemes megnézni és átgondolni, hogy melyik szinten vagyunk.

Első szint: Helyettesítés

h

Az első lépés az, amikor a technológia egy hagyományos eljárást helyettesít (substitution) anélkül, hogy merőben új lehetőségekhez jutnánk. Ilyen például, ha a hagyományos szótár helyett elektronikusat használunk, vagy ha televízió helyett egy projektorral vetítjük ki a képet, esetleg a hevenyészett tanári ábrák helyett látványosabb szemléltetéssel élünk. Ezen a szinten szokták mondani, hogy a számítógépe megkönnyíti a pedagógus munkáját. Ez nagyon üdvös, de ha a tanulókkal ugyanazokkal a (már nem működő) módszertani eszközökkel dolgozunk, akkor ez a siker kérdőjeles. Ha az interaktív táblának nem használjuk a funkcióit, akkor az egy drága vetítőfelület marad.

Második szint: Kiterjesztés

k

Ezen a szinten olyan oktatási alkalmazásokra kell gondolni, amelyeknél a technológia megjelenése valami plusz lehetőséget, funkciót is hozzáad. Ez a kiterjesztés (augmentation). Ilyen például, ha animációkat használhatunk, 3D modellekkel dolgozhatunk, az online térképeken olyan információkat érünk el, amit papíron nem stb. A mai digitális tananyagok túlnyomó többsége ezen a szinten van (rekedt) és a tanórai felhasználás során is a kiterjesztésre van a legtöbb példa. A tanár ugyanolyan frontális tanórát tart, mint régen, de most már videókat tud vetíteni az interaktív táblán vagy a jól megszokott tesztfeladatokat, munkafüzetben levő kitöltendőket elektronikusan tudja kiadni a diákoknak (és helyette ki is javítja a „gép”). Természetesen ilyen módon is használjuk a technológiát, de fennáll a veszélye, hogy:

  • ezzel megelégszünk, hiszen mindenki látja, hogy használjuk a drága infrastruktúrát,
  • az iskola vezetése is büszke, egyre több a felszerelt terem
  • a forgalmazók is örülnek nagyon,
  • miközben a tanulók esetleg egy órán alig aktívak, nem alkotnak, nem gondolkodnak, ugyanazt teszik, mint régen, csak digitálisan.

Harmadik szint: Módosítás

m

A harmadik szinten elkezdődik a technológiával segített pedagógiai átalakulás. A módosítás (modification) szintjén a technológia alkalmazása megengedi, hogy némiképpen átalakítsuk a tanulói feladatokat, tevékenységeket. A tanulói munkákat például meg lehet osztani egy csoportban és értékelni, bővíteni lehet azokat, vagy ha a szimulációk vagy adatvizualizációk révén olyan számítási, gondolkodtató feladatokat is alkalmazhatunk, amelyek korábban nem voltak lehetségesek. Az átalakulás szintjén vagyunk, azaz itt a tanári munka megváltozik, a tanulói tevékenységek is változnak és lehetőség van a készségek fejlesztésének izgalmas színtereire lépni. A tanár már nem a tananyagra épít csupán, hanem tevékenységeket, feladatokat tervez és valósít meg. Nagy lépés ez a második szinthez képest.

Negyedik szint: újraértelmezés

ujra

A digitalizáció korszakát éljük, amelyben a technológia az élet minden területét (gyorsan) alakítja, átalakítja. A módszertani bátorság ideje ez, amikor el kell dobnunk régi, egykor hatékony, de ma már nem működő módszereket és a technológia révén teljesen új tevékenységeket vezethetünk be. Ez az újraértelmezés (redefinition), amely az átalakulás magasabb szintje. A tanulók számára olyan kreatív, alkotó feladatokat és megoldandó problémákat tervezhetünk, amelyekre korábban nem volt lehetőség. A diákok készíthetnek tartalmakat, használhatják a közösség lehetőségeit, a virtuális-, illetve kiterjesztett valóságot vagy éppen kódolhatnak és saját alkalmazásokat is készíthetnek. Ezen a szinten a tanulók aktívak és olyan készségeik fejlődhetnek, amelyekre később is szükségük lesz. Ezen a szinten a tanári sikerélmény is hangsúlyosabb, igaz, már egy új szerepkörben.

samr

Sokan keresnek és találnak párhuzamot a SAMR-szintek és a módosított Bloom-taxonómia fejlesztési szintjei között. Régi sláger: a technológia a pedagógiában eszköz és nem cél, de ezzel az eszközzel nem automatikus a siker. Ha a SAMR-szinteken feljebb lépünk, akkor kevésbé tapasztaljuk majd a digitálisan támogatott tanulói unalmat (inaktivitást) és a méregdrága űrhajóval a bolygók felé is vehetjük az irányt.

Sulinet kitűzők használata

sulinetA Sulinet Közösség szolgáltatásai új funkcióval bővültek. A Sulinet Kitűző alkalmazás az online jutalmazást biztosítja a csoporton belül. A csoport adminisztrátora (pl. a tanár) könnyedén hozhat létre saját kitűzőket és hozzárendelheti a tagokhoz (pl. tanulókhoz).

Kitűzőnek bármilyen képet felhasználhatunk, ami kisebb méretben is kifejező. Ha nagyon gyorsan szeretnénk kitűzőt készíteni, akkor a https://www.imagefu.com címen találunk egy egyszerű, de pillanatok alatt eredményt adó online alkalmazást.

skituzkitűző készítése ImageFu-val

Az alábbi videó a Sulinet kitűzők használatát mutatja be:

Falak nélküli tantermek 1:1-ben

plaza "tanterem"A diák odamegy a szekrényéhez, kiveszi az ott töltődő laptopját és a cserecipőjét, aztán órára megy a tanterembe. Azaz tantermekbe. Az oktatás hatalmas helyiségekben, ún. plázákban zajlik a Cornwallis Academy-ben (Kent, Egyesült Királyság), ahol tanári szoba sincsen.

Az iskolának volt anyagilag is megerősített (!) bátorsága szakítani a hagyományos tantermi keretekkel. A plázákban hatalmas plazma kivetítők találhatók mindenfelé, nincs olyan hely, ahonnan nem láthatók. A korszerű fénytechnika, a könnyen vezérelhető sötétítők a belső teret pillanatok alatt meg tudják változtatni. A bútorzat lehetővé teszik, hogy a pláza bizonyos részében hagyományos, frontális helyzetben dolgozzanak a tanárok és a diákok, de az asztalok rugalmasan szolgálják a csoportmunkát is. Könnyen kialakíthatók kiscsoportok a mini amfiteátrum-szerű elemekkel, de a legérdekesebb ebben a hatalmas térben, hogy az egyéni tanuló minden korábbinál nagyobb figyelmet és támogatást kap.

Az alábbi videó a már harmadik generációs plázát mutatja be.

Minden évfolyamnak van egy saját tere, plázája. A pláza az 1:1 számítógép használat paradicsoma. A tanulók nem géptermi vagy ideiglenesen használt számítógépekkel, hanem saját laptopjaikkal dolgoznak. Ezáltal személyes tanulási terükben egy ismert, barátságos számítógépen használhatják a “digitális tolltartójukat“. Amikor ott jártunk az egyik plázában, láthattuk, ahogyan egy tanár frontálisan magyarázott, az általa vetített kép mindenhonnan látható volt. Voltak diákok, akik nagy, kör alakú asztaloknál egyéni munkát végeztek, egyesek beszélgetve dolgoztak és itt-ott felbukkant egy-egy tanár, aki segített a feladatok megoldásában.

A plázák technikai felszereltsége lenyűgöző, ritka élmény olyan helyet látni, ahol egy interaktív tábla kissé elavultnak tetszik. De mi a helyzet a tanárokkal?

A falak nélküli tanteremben egészen más tanári munka zajlik, mint hagyományos közegben. Az iskola vezetői többször hangsúlyozták, hogy nem ritka, hogy elköszön egymástól iskola és tanár. A plázában eltűnik a sok tanár számára oly vonzó központi hatalom. A tanulókkal több, egymással egy légtérben dolgozó és szorosan együttműködő, egymást kiegészítő tanár dolgozik. Ez nagyon science fiction egyelőre, mint az a szupertechnológia, amely megjelenik a teremben.

A pláza oktatáshoz nem jól használható a hagyományos tananyag, újjal kellett előállni. A tér valami olyasmit szolgál ki, ami szintén nem gyakori errefelé, az egyéni tanulás, az egyéni haladási útvonalak áll a középpontban. A diák nem általában fontos, hanem személy szerint is.

A hasonlat sántít

Már legalább egy évtizede kering az a konferenciákon, hazai és külföldi írásokban is gyakran emlegetett hasonlat, hogy a száz évvel ezelőtti orvosok nem tudnának mit kezdeni a mai modern műtőkben, bezzeg a száz évvel ezelőtti tanárok vidáman boldogulnának a mai tantermekben. A hasonlat azt kívánja kiemelni, hogy az orvostudomány elképesztően fejlődött, de a pedagógia, az oktatástechnológia nem.

Nekem ez a hasonlat nem tetszik, mert sánta és szerintem nem áll meg a lábán. Régóta téma ez szakmai baráti körömben, de a Digitális Nemzedék Konferencia elegendő aktiválási energiát jelentett e bejegyzéshez.

Technológia

Az orvostudomány valóban sokat fejlődött. Az 1910-es években nem volt még penicillin, a fájdalomcsillapítás sem tartott ott, ahol ma és sorolhatnám. A műtéti technika is, mint minden más berendezés és eszköz, sokat fejlődött a mikroelektronika megszületésével. Azonban sokakban él az a tévhit, hogy a mai betegeket az orvostudomány csúcstechnológiájával és a legkorszerűbb tudományos eredmények ismeretében gyógyítják. Ez sajnos kevés beteget érint. Az orvostudományra éppúgy nem lenne szabad globális általánosságokat mondani, mint a pedagógiára, ugyanis a különböző kontinenseken nagyok a különbségek.

Mire gondol a hasonlat? Egy chicago-i kórházat hasonlítunk össze egy chicago-i iskolával? És melyik iskolával? És melyik kórházat?

Ha az orvosi technológia csúcsát hasonlítjuk össze egy korszerű technológiájú iskolával, akkor a hasonlat nem áll meg. Egy száz évvel ezelőtti tanár egy írásvetítővel sem tudna mit kezdeni, pedig ez a hidegfényű jóbarát igazán ósdi és mégis előfordul egy mai osztályteremben. És ott vannak az íróeszközök, a világítás és a sok satöbbi.

Hibáztathatók-e tanárok és dicsérhetők-e orvosok ebben a kérdésben? Általánosan biztos nem.

Az orvosi technológia fejlődését a gyógyításhoz szükséges eszközigény, a tervezői innováció és a jelentős piaci előnyök katalizálják. Az oktatástechnológia azonban az információs  társadalommal együtt fejlődik és jelentős piaci katalizátorok egyáltalán nem jellemzők.

Tudomány

Az orvostudomány fejlődését a pedagógia fejlődéséhez hasonlítani alma és körte. Az orvostudomány és a pedagógia is különböző mértékben korszerű szintjeit mutatja ma is intézményről intézményre. Gyógyítható a torokgyík és a tüdőbaj, de mind a mai napig orvosi- és gyógyszerészeti diplomát szerzett emberek hirdetik és gyakorolják a teljesen tudománytalan homeopátiát (vö. piaci előnyök). A pedagógia, a kognitív tudományok, az oktatástechnológia nem fejlődött volna? Dehogynem.

A mai szakorvos egy CT berendezéssel valóban korszerű benyomást kelt, de jó néhány tanár akad, aki hasonlóan korszerű, de a “berendezés” egy része a fejében van. A másik része pedig az iskolában. Ha a kórház olyan szegény lenne, hogy sokkal kevesebb CT lenne és az orvosoknak saját CT berendezéseket kellene vásárolni, hogy korszerűbbek legyenek, a hasonlat szempontjából igazságosabb, a betegek szempontjából sanyarúbb helyzet lenne.

Célcsoport

Az orvostudomány fejlődése révén több betegséget diagnosztizálnak ma mint száz éve. Az akkor ismert betegségek ma is hasonlóak. A száz évvel ezelőtti diákok a maiakkal igen nehezen tudnának szót érteni. A társadalom sokat fejlődött (hála az égnek) és a diákok élete, attitűdje, értékei stb. még egy évtized alatt is változnak, nemhogy száz év alatt. Az 1910-es évekből érkező pedagógus maximum annyira boldogulna a mai tanulókkal, mint orvostársa egy TBC-s beteggel.

Nem hiszem, hogy ma lehet jó pedagógus valaki, aki az információs világából, szakmai tevékenységéből kizárja az internetet vagy modern eszközöket. De azt sem hiszem, hogy semmit sem változott egy évszázad alatt az iskola világa, és jogos ez a pedagógusokra (mint én is) nézve (finoman szólva) kellemetlen hasonlat.

Van, aki úgy állítja be, hogy pusztán informatikai eszközökkel (hardver és szoftver) válhat korszerűvé az oktatás (vö. piaci előnyök) és van, aki az info-kommunikációs technológiát “gépezésnek”, opcionális hóbortnak tartja. Mindkettő rossz vonaton utazik.

Ez igazán olyan bejegyzés, amivel bizonyára lehet vitatkozni, jöhetnek a vélemények.

Mentést másként

Az 1990-es években némelyek alufóliába csomagolták adataikat. A hajlékony mágneslemez, ismertebb nevén floppy mágneses úton tárolta az adatokat, ezeket próbálták az alufólia által biztosított Faraday-kalitkával védeni. Ez az adathordozó típus 1971-ben kezdte pályafutását és a legismertebb, a 3,5 colos, 1,44 MB-os változat 1987-ben látott napvilágot. A floppy eltűnt ma már a legtöbb helyről, de számos boltban kapható, például nyáron Tiszafüreden vásároltam belőle egy csomaggal érdekességként. A mentett adatokat a hajlékony lemezről egy meghajtóval olvastuk, emlékszünk még a hangjára?

Ez a hang azok számára kelt adatféltéssel kapcsolatos bizsergést, akik maguk is dolgoztak floppy lemezekkel és ezekre mentették dokumentumaikat, képeiket, többnyire tömörítve. A szoftverekben azóta terjedt el, hogy a mentés jele egy kicsi floppy lemez. Ha erre kattint a felhasználó, akkor adatait menti a program. Nem lényegtelen momentum ez a munka során. De könnyen értik-e ezt a dialektust (Marc Prensky nyomán) azok a digitális bennszülöttek, akiknek a DVD lemezek is enyhén régimódiak? Nem okoz-e ez a muzeális ikon felesleges akadályt azok számára, akik a nemrég még “cool” technológiára vállat vonnak, mint ezek a gyerekek?

Nem tudom a választ, de talán érdemes lenne ezen gondolkodni vagy legalábbis feltenni a kérdést. Legyen ennek az ikonnak az a küldetése, hogy mindenkinek essen le a tantusz, hogy mi volt a floppy lemez valaha? Ha nem tudjuk a választ, akkor esetleg tárcsázzuk egy ismerősünk számát…

 

Géptermek alkonya?

A telefonfülkék sokkal inkább technikatörténeti mementók ma már, mint használati tárgyak. Évek óta gyűjtöm is a fotóikat. Az emberek legnagyobb része nem folyamodik a baktériumtenyészeteknek otthont adó nyilvános kagylókhoz, inkább a jól ismert bacikat bújtató saját mobiltelefonjukat használják.

Egyre gyakrabban hallunk arról, hogy az iskolai számítógéptermek funkciója egyre inkább gyengül, de legalábbis változik. Az okosodó mobiltelefonok terjedésével az e-mail üzenetküldő funkcióját már nem csupán és nem elsősorban a(z asztali) számítógépeken futó levelezőprogramok látják el. A tanulók e-mail címe, az e-mailezés biztosítása egyre kevésbé az iskola szolgáltatása, sokkal inkább magánügy, ahogyan a telefonálás, SMS-ezés is az. Az óceán másik felén számos iskolában nem létező, sőt tiltott tevékenység az iskola rendszerének használata e-mailezésre, közösségi oldalak használatára. Ez sokszor magánügy, amit a diákok a lassan a testükhöz nőtt mobiltelefonjukkal bonyolítanak.

Az Apple iPad-ek megjelenése az oktatást is megbolygatta. Új típusú, interaktív és látványos tankönyvek, mesekönyvek jövője sejlett fel. Jómódú helyeken még iPad-ekkel felszerelt laboratóriumokat is felszereltek, ám egyre többször olvashatunk olyan véleményeket, amelyek szerint ez zsákutca. Az olyan mobileszközök, mint az iPad is, személyes tárgyak, a tulajdonosuk minden tekintetben testre szabja őket. Nem az eszközök iskolai használata zsákutca, hanem azok közös, egy gépteremhez használata.

Az egri Eszterházy Károly Főiskola évek óta noteszgépeket biztosít a hallgatóinak, miközben a meglevő géptermek fejlesztésébe nem öl sok pénzt. Egerben olyan utcán indultak el, amely egyszer majd sugárúttá szélesedik. A noteszgépek személyes eszközök és sokkal közelebb engedik az info-kommunikációs technológiát a tanulókhoz és az oktatókhoz is, mint az asztali gépek. Sokkal kézenfekvőbb az informatika eszköztárát használni, ha a digitális írástudás gyakorlásáért nem kell elzarándokolni egy rácsokkal védett terembe.

Sokan gondolhatják most azt, hogy hiszen nem mindenkinek vannak ilyen mobileszközei. Jogos, de pár éve még az okostelefonok is ritkák voltak. Most meg több az okostelefon, mint az okos ember, kis túlzással nem kevés ember butább, mint a telefonja. Az iskolai rendszergazdák, informatikatanárok vágyálma a géptermi uniformitás. Minden gép egyforma, mindenütt ugyanazok a szoftverek, ugyanazok a beállítások. A személyes használatú eszközök egyrészt nagyon különbözők, virágzik a szabadság (juj!) és a sokféleség (juj!). Bizonyára új helyzetet teremt majd, ha olyan elterjedtek lesznek a laptopok/tablet eszközök, mint ma a mobiltelefonok.

Lehet, hogy az okostelefonok világában is hódító Android operációs rendszer mutatja meg az embereknek, hogy a számítógépek világában is létezik sokszínűség operációs rendszer és más szoftverek tekintetében? A személyi számítógép kora lejárni készül és a személyes eszközök benéznek az iskolába is.

 


BETT morzsák II.

A 2011-es az első BETT a brit kormányváltás óta. A kiállításon már nincs ott a Department for Education and Skills és a BECTA sem. Az IKT-s száguldás mondhatni nem létezik már, de az elmúlt évek fejlesztései még mozgásban tartják az Egyesült Királyság iskolát a forrásmegvonások fékezése közepette. Ennek fényében jó lenne tudni, hogy a BETT látogatói között nőtt-e a külföldiek részaránya. Fogadnék az igenre egy palack cseresznyés light kólában.

Színek

Az indiai illetőségű Designmate (eureka.in) évek óta jelen van puritán, szinte szóróanyagmentes standjával és érdekes színvilágú animációival. A színek erősek, felejthetetlenül markánsak. A konkurenciánál visszafogottabb a színvilág. A szemüveggel nézhető 3D-s mechanizmusok, sejten belüli folyamatok, fizikai jelenségek látványosak és furcsa, de szinte beleégnek az „áramköreinkbe”.

Korábban csak a 2Simple (http://www.2simple.com/) mutatott be ecset segítségével történő alkotást az interaktív táblán. Most ez több helyen is láthat, így a SMART standjánál is. Nem biztos, hogy meg tudnám védeni ezt a technikát egy vizuális kultúrát tanító ellenében, de tény, hogy így többen kipróbálhatják az ecsetet tét nélkül.

SMART

A SMART nem tétlenkedett az utóbbi időben sem. A világ felének interaktív tábla szállítója számos újítással jelentkezett a BETT-en. A tavaly bemutatott mixed reality és a 3D-s megjelenítés beépült a táblaszoftverbe. Kellemes megoldás, hogy a külső programmal készült modellek magában a Notebook szoftverben is forgathatók, de a látvány és az interakció a szokásos VRML-hez képest szerényebb. A kémiában, fizikában kevésbé vonzó a SMART megoldása, mert a vizualizációban, a modellezésben már előbbre tart a világ. Azonban általános célokra, épületek, állatok, tárgyak bemutatására jól használható ez a lehetőség. Az objektumok tengelyek mentén forgathatók, de ha a dokumentumkamerát is behívjuk a játékba, akkor a kockán levő jelek segítségével kicsit ügyesebben lehet a tárgyakat forgatni. Tanulság: jó objektumokkal jobban látszik ennek az előnye, jó, hogy nem molekulákat mutattak idén.

Örömteli az új szavazóeszköz, a SMART Response XE megjelenése, amely már képletek beírását is lehetővé teszi a matematika, a fizika és a kémia szerelmesei számára és azon diákok számára is, akiknek iskolai kötelességből kell az ujjaikat ilyesmire használni.

Évek óta várt fény bukkant fel az alagút végén. A SMART VE egy olyan szoftver, amely okostelefont alakít szavazóegységgé. Na, végre! – mondják sokan. Épp itt volt az ideje, hiszen sok mobileszközünk van, amelyek nem buták, sőt okosabbak az egyszerű szavazóegységeknél. A mobiltelefonos tanulói válaszadás alkalmazása azért felvet kérdéseket, így például azt, hogy van-e/lesz-e mindenkinek okostelefonja, hogy miként oldható meg az internetes kapcsolat használata kedvező anyagi feltételekkel (hogy a lefedettséget ne említsük), hogyan lehet elérni, hogy csak erre használják az órán a telefont stb.