Két évtized a BETT Show-n

Jövő héten kezdődik a 2020-as BETT Show. A 2020-as BETT-látogatás számomra a 20. alkalom, és ez az egybefüggő sorozat lehetőséget teremt egy kicsit a visszatekintésre.

A BETT Show (eredeti nevén British Educational Training and Technology Show) a leghíresebb oktatástechnológiai kiállítás a világon, amely 1985-ben indult útjára. A kiállítást az Egyesült Királyságban, Londonban rendezik meg minden év januárjában. Eleinte a Barbican Centre, 1993-tól az Olympia Exhibition Centre, 2013-tól az ExCeL London ad helyet ennek a nagy tömeget vonzó nemzetközi eseménynek, amely mind a mai napig az oktatástechnológia és a digitális eszközöket alkalmazó pedagógia “lakmuszpapírja”.

Az élővilág evolúciójáról kénytelenek vagyunk a tudomány eszközeivel tájékozódni, de az oktatástechnológia világában az elmúlt évtizedek BETT kiállításait átnézve is képet kaphatunk arról, mi és hogyan alakult. Ez annál is inkább hasznos, mert az emberek hajlamosak nem jól emlékezni attól függően, hogy aktuálisan mit szeretnének kihagsúlyozni. Az első két látogatás alkalmával nem készítettem fényképeket, mert még csak analóg fényképezőgépem volt (Chinon CM-4s :-)), de ezt követően igyekeztem sokat dokumentálni, persze a teljesség igénye nélkül és az érdeklődésemnek megfelelő témákban.

BETT 2008

BETT 2008

A BETT látogatások első nagy élménye az volt, hogy milyen sok embernek fontos az oktatás és hogy van, ahol a pedagógusok nagy számban igen érdeklődőek és nyitottak az új technológiák és módszerek iránt. Bár az utóbbi időben megcsappant a BETT-re látogató tanárok száma, ez az érzés azért nem tűnt el.

A BETT Show elmúlt két évtizede képet adott arról, hogy hogyan indultak útjukra az interaktív táblák, a szavazórendszerek, a Flash-technológiára épülő tartalmak és hogy tűntek el vagy alakultak át. Az egyik 2011-es blogposztomban például örvendeztem egy fejlett szavazórendszernek arra utalva, hogy mobiltelefonja és wifije nem mindenkinek van. Mostanában mindenkinek van mobilja és majdnem iskolában van wifi is (bár nem mindenhol használják oktatási célra a tanulók), így a szavazórendszerek mára el is tűntek. 2015-ben az eltűnő interaktív táblák okán zajló átrendeződésről, a távol-keleti eszközök megjelenéséről, a 3D nyomtatás és a kódolás egyre erőteljesebb megjelenését láthattuk.

A 2016-os BETT Show sztárja kétségkívül a BBC micro:bit volt, amely mára világszerte méltán ismert és használt eszköz lett. Erről egy kis videóban is beszámoltam.

A robotika, a kódolás nagy aránya és a sok startup megjelenése jellemzte a 2017-es BETT Show kínálatát, amelyről cikket is írtam és készült egy kis videó is.

A 2018-as BETT Show-n sokat beszéltünk a mindig ígéret szintjén levő VR-ről, a tabletek alkonyáról, valamint lelkesedtünk a makerspace koncepció terjedése és a sok STEAM alkalmazás láttán. Ekkor volt alkalmam előadást is tartani a kiállításon a magyar standon az Alba Innovár képviseletében.

BETT 2008 előadás

BETT 2018 – előadás a magyar standon

17 év BETT Show fényképeit Wakelet-gyűjteményekben is megnézheti bárki, akit érdekelnek a korabeli netbook-ok, PDA-k vagy a különböző robotok, a fejlődő és az eltűnő technológiák.

BETT 2005, Olympia

BETT 2005, Olympia

2016 óta BETT-túrákon igyekszem kollégáimmal együtt egy kis áttekintést adni a kilátogató hazai pedagógusoknak, így lesz ez 2020-ban is.

A 2020-as BETT Show-ról fényképes, videós formában is jelentkezem majd az instagramon, akit érdekel, kövesse a @k.o.m.p.o.s.z.t felhasználót.

instakomposzt

 

BETT trendek 2018

A BETT kiállítás évtizedek óta meghatározó seregszemléje az oktatástechnológiának és ennek kapcsán bepillantást enged abba, ahogyan az oktatás történik vagy inkább történhet. A 2000-es évek elején a BETT Show egy hatalmas piachoz, színes vásárhoz hasonlított, amelyen a brit iskolaigazgatók szoftvereket, tananyagokat és hardvereszközöket szereztek be. Mára a BETT a kontinens meghatározó szakmai seregszemléje, kiállítás és egyben nemzetközi, professzionális tájékozódási pont lett.

A BETT Show évről évre jó „lakmuszpapírnak” bizonyul. Néhány éve egyenes adásban láthattuk a PC-k, majd az interaktív táblák alkonyát, az új technológiák berobbanását. A 2018-as kiállítás kissé nyugalmasabb volt, nagy technológiai újdonságról nem nagyon lehet beszámolni, azonban ez annak is a jele, hogy számos megoldás elkezdte megtalálni a helyét a pedagógiai gyakorlatban, bizonyosak jövője még bizonytalan. A két éve jelenlevő startup kiállítói réteg olyan innovációs pezsgést ad a BETT-nek, amely nem hangos, de a szakemberek számára kincsesbánya.

A technológiát sokan sajnos még mindig célként kezelik az oktatásban és azt hiszik, hogy ha megjelenik egy interaktív panel (korábban interaktív tábla), esetleg tabletek vagy a diákok olykor online teszteket, kvízeket használnak, akkor már a 21. század napsugarai lengik be a tantermet. Sokszor azonban ez ugyanolyan rossz pedagógiát jelent, mint korábban, csak sokkal drágábban unatkoznak a passzívan hagyott tanulók. A BETT Show-n járva a standok között igazán sok korszerű pedagógiai megközelítéssel lehet találkozni és a tanulóközpontú, a készségfejlesztésre figyelő szakemberek számára a cégek sok támogatást kínálnak. Persze ennek ára is van, hiszen ez nem egy nonprofit bolhapiac.

2018-ban az eddigi kételkedők is láthatták, hogy a táblagépek rövid tündöklésének vége és a tanulói mobileszközök közé újra visszatértek a valóban hordozható, gyors, sokoldalú és néha nem is drága laptopok. Van, aki az m-learning végét látja ebben, de itt talán nem erről van szó. A mobileszközök köre nem csupán a mobiltelefonra vagy a tabletekre terjed ki, sőt folyamatosan változó világ ez. Korábban még az iPod is része volt ennek az eszközcsapatnak, ma pedig a miniszámítógépek és okos mérőeszközök is pályára lépnek. A lényeg, hogy a tudás ott és úgy érhető el, ahogyan az szükséges. Az Egyesült Királyságban (és más országokban is) a mobiltelefonok tanórai alkalmazásai nem kapnak jelentős szerepet. Ez azonban azért van, mert rendelkezésre állnak a megfelelő technológiák és nem feltétlenül kényszerülnek a tanárok, tanulók arra, hogy a privát technológiai „agyközpontjukat”, a mobiltelefont vessék be munkájukhoz.

A BYOD (hozd a saját eszközöd) megközelítés továbbra is él, de más eszközt hoznak majd be a holnap tanulói, valószínűleg egy vékony, nagytudású és elérhető árú laptopot. A BETT-n több ilyen típusú új eszközt is meg lehetett tekinteni, de visszatért a már-már elfeledett Classmate PC is.

Néhány éve az Egyesült Királyságban felismerték, hogy az informatika oktatás nem lehet olyan már, mint amilyen (ott) volt és a „wordexcel-szakos” tanárok nem sokat mondanak azoknak a tanulóknak, akik a 4. ipari forradalomban lesznek munkavállalók. A programozás visszatért az iskolába, a köztudatba és ma már a pedagógia világában is egyre többen ismerik fel, hogy a kódolás horizontális lehetőség, kiszabadult a számítógéptermekből. A BETT-en a kódolás sztárjai a BBC micro:bit és Arduino lapkák, valamint Raspberry Pi számítógépek főszereplésével felépített kisebb-nagyobb projektek, jó gyakorlatok, tananyagok és eszközkészletek. Egyre több ilyennel lehetett találkozni a kiállítás legüdébb részén, a STEAM Village-ben (a STEAM a korábbi STEM kiegészítése az A=Arts vagyis művészet betűvel). Nem újdonság, de idén már BETT Awards díjat is kapott a pi-top, modulokból összerakható laptop.

A programozás és az alkotás világát az iskolai tevékenységekbe is beszűrődő maker(space)-koncepció képviseli. Ez egy ideje nagyon izgalmas lehetőségeket rejt a 21. századi(nak nevezett) készségek fejlesztésében. A „maker” típusú megközelítésben a Microsoft által bemutatott Hacking STEM projektek, a startupok és innovatív emberek (voltak diák kiállítók is!) voltak a legérdekesebbek. A LEGO idén nem jelentkezett önálló standdal, egy kisebb újdonsággal jelentkezett, ez pedig egy Maker foglalkozásvázlat-csomag.

A tavalyi év sztárjai egyebek mellett a virtuális valóságot alkalmazó tartalmak és a VR-szemüvegek oktatási alkalmazásai voltak. Ezek a standok nem tűntek el, most is jelen voltak ezek a megoldások a BETT-en. Ezek között is a Unity stand volt az egyik legérdekesebb, akik magát azt a fejlesztési technológiát képviselték, amely az AR, VR alkalmazások létrehozását teszi lehetővé. Ezen kívül voltak kiterjesztett valóságot használó papír tankönyvek vagy éppen élethű I. világháborús lövészárok is. Mindezek ellenére nem dőlt el, hogy a VR életben marad-e, az oktatásban életképes lesz-e. Ez a tartalmakon is múlik, de a technológia is drága, a speciális szemüvegek erős számítógépeket igényelnek, mégpedig vezetékes kapcsolattal. A virtuális valóság már többször fellángolt, eltűnt, majd új technológiai formában bukkant fel (emlékezzünk csak a VRML-re két évtizeddel ezelőttről).

A BETT kiállítás leglátványosabb elemei a robotok, amelyek most már zavarba ejtően nagy kínálatban vannak jelen. Ez azt is jelenti, hogy sok a hasonló tudású, sok a klón és nem mindig lehet tudni, hogy melyek azok, amelyek egy év múlva is életben lesznek. Érdemes szót ejteni a legkisebbeknek készített, sokszor kocka-szerű robotokról, amelyek a méhecskék utódai és pályákon, szőnyegeken mozognak. Ezek közül a Cubetto kapott díjat idén. A játékos robotok között  a Makeblock drónnal is jelentkezett, míg a Shape Robotics egy mini ipari jellegű, funkcionális robottal, a Fable-lel, amely a bejáratoknál zászlólengetve köszöntötte a látogatókat. A kisebb humanoid robotok között már egyáltalán nem nagy a tolongás és hasonló a helyzet a nagyobbakkal, amelyek között továbbra is meggyőzően a legintelligensebb a Pepper robot, amelynek egyetlen hazai képviselője a székesfehérvári Alba Innovárban van. Újdonság volt a Sanbot, kissé bumfordi, vetíteni is képes humanoid robot és a nyúlszerű szamár, a MiRo.

A 2018-as BETT kiállítás magyar szempontból legnagyobb szenzációja, hogy idén először Magyarország önálló standdal szerepelt és mindjárt egy impozáns, nagyméretű, sok céget bemutató „szigettel”. A magyar standon olyan cégek is előadással jelentkeztek, amelyeknek önálló standja volt a kiállításon, de több hazai innováció mutatkozott be ministanddal. A Play! Learn! Succeed! jelmondatú magyar standon megismerhették a látogatók a Digitális Oktatási Stratégiát vagy éppen a Makerspace.hu-t és az első magyar digitális élményközpontot az Alba Innovárt, amelynek létrehozói sokat tanultak a korábbi évek BETT kiállításain, ám ma már a tapasztalataikat is meg tudják osztani.

A tankönyvek alkonya

A tankönyvek alkonya már eljött, csak sok helyen erős mesterséges világítással próbálják leplezni az elmúlást. A mesterséges világítás nem jó és ráadásul sokba is kerül. Volt idő, amikor a tankönyvek olyan tudáskonzervek voltak, amelyek jól pótolták a nehezen elérhető könyveket és jó társai voltak a tudás egyedüli birtokosaiként fellépő pedagógusoknak. Nekem hosszú heteken át kellett még leveleznem a kolozsvári egyetem kémikusával, hogy választ kapjak egy-két kérdésemre, amiben a tanáraim nem tudtak segíteni (sajnos) és az elérhető néhány könyv sem segített (sajnos). (Ma is megvannak az egyetemi kémikus „papír” levelei :-)) Az izgalmas témakörök ma is hiányoznak sok tankönyvből, az “apróbetűs” részek kicsit lettek nagyobbak. Ma már inkább arra van szükség, hogy a kíváncsi diák jól boldoguljon az internetes információhalmazban és kellően kritikusan vizsgálódjon. Ezekre volna szükség.

"Rozsda marja, nem ragyog"

“Rozsda marja, nem ragyog”

Tankönyvet írni nem egyszerű feladat. Nem is kellene fáradni vele. Ez a formátum egyre inkább muzeális a digitalizálódó világban, amelytől az iskola falai ma még sokszor megóvják a benne dolgozókat. Az elmúlt években sok tankönyvkiadó megpróbálta digitálisan kiegészíteni a tankönyveit és (fáj még leírni is) a munkafüzeteit. A legtöbb esetben az elavult, száraz, rugalmatlan tananyagokat ültették át digitális formába. Nem sokat ér, ha nem ceruzával, hanem billentyűzettel írunk be valamit, vagy ha a térképen megmozdulnak egyes alakzatok minél költséghatékonyabban elkészített animációk formájában. Néhány kísérlet alapján zsákutcának tűnik az is, ha a digitális ruhába öltöztetett tankönyv tabletekre költözik.

Ez nehéz ügy

Ez nehéz ügy

Sokat érne, ha átgondolnánk az egész tankönyv-tananyag kérdéskört és ezt azzal kezdenénk, ha mindent újragondolnánk. A „mindent” azt, hogy jelenti, hogy „mindent” és nem azt, hogy „valamit”: tantárgyakat, témaköröket, tanulási célokat, fejlesztési célokat és az ezeket szolgáló technológiai megoldásokat.

Sokszor kérdeznek így kollégák: „Nem tudsz valamilyen jó anyagot X tantárgyhoz?” A válasz: „Mit szeretnél elérni? Milyen tevékenységeket szeretnél a diákokkal megvalósítani?” Nagyon sokan a tabletek és okosmobilok világában is a kész tananyagokat, konzervként tálalható oldalakat, appokat keresnek. Ez a megközelítés már 15 éve is virágzott csak akkor még honlapokat és Flash animációkat kerestek a tanáremberek.
A célokhoz és a tevékenységekhez kell megfelelő digitális technológiát, e-eszközt keresni, amely segít túllépni a memoritereken, a definíciók mechanikus ismeretén, a tipikus „dolgozatkérdéseken” és a tanulást az alkotás, a kutatás, a problémamegoldás tájaira vezeti. Ilyesmi nincs a tankönyvekben még akkor sem, ha digitálisan elérhetők, digitálisan kivetíthetők. A csodaszép grafika, az ergonomikus tálalás, a szép animációk (ezek igen ritkák) csak kellemes kinézetet varázsolnak a digitális tananyagoknak, de a pedagógiai hozadék kevéske, ha a megközelítés, a tevékenységek (feladatok), az értékelés módjai nem változnak. A tananyagszerzők nem mindegyike érti jól a dolgát, nem mindegyike érzi a XXI. századot és szinte egyike sem érdekelt abban, hogy a megszokott, drága, a papír fogságába zárt tankönyvek alapjaiban megváltozzanak.

A "tankönyv" kulcsszóhoz a képadatbázisban az "unalom" szó gyakori kapcsolat

A “tankönyv” kulcsszóhoz a képadatbázisban az “unalom” szó gyakori kapcsolat

Vannak már eszközök, amelyek a tantárgyi célok sokaságát segítenek elérni, mégsem egy tantárgyhoz kötődnek. Jól lehet dolgozni fogalomtérképekkel, tartalomkészítő eszközökkel, (ön)értékelő eszközökkel, adaptív tananyagelemekkel, amelyek figyelik a tanuló előrehaladását. Ezen kívül nagyon sokat lehet tanulni, ha szövegekkel dolgozunk. A szövegeket ne temessük, akkor sem, ha a tankönyvekben előforduló szövegek túl hosszúak, bonyolultak, esetleg hibásak és sokszor nem szólítják meg a tanulókat.

A tanulóknak ma már nem tartalomfogyasztóknak kell lenniük, hanem a tudáselemek értelmezőinek és alkotóinak. A digitális világ elrozsdásította a jól bejáratott régi feladatokat és módszereket. Ne féljünk megszabadulni ezektől! Tabletünkre ne konzerveket keressünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy helyettünk is megtanítják a diáknak, amit kell! Ne azt tanítsuk, amit tudunk, hanem azt, amit kell!

Falak nélküli tantermek 1:1-ben

plaza "tanterem"A diák odamegy a szekrényéhez, kiveszi az ott töltődő laptopját és a cserecipőjét, aztán órára megy a tanterembe. Azaz tantermekbe. Az oktatás hatalmas helyiségekben, ún. plázákban zajlik a Cornwallis Academy-ben (Kent, Egyesült Királyság), ahol tanári szoba sincsen.

Az iskolának volt anyagilag is megerősített (!) bátorsága szakítani a hagyományos tantermi keretekkel. A plázákban hatalmas plazma kivetítők találhatók mindenfelé, nincs olyan hely, ahonnan nem láthatók. A korszerű fénytechnika, a könnyen vezérelhető sötétítők a belső teret pillanatok alatt meg tudják változtatni. A bútorzat lehetővé teszik, hogy a pláza bizonyos részében hagyományos, frontális helyzetben dolgozzanak a tanárok és a diákok, de az asztalok rugalmasan szolgálják a csoportmunkát is. Könnyen kialakíthatók kiscsoportok a mini amfiteátrum-szerű elemekkel, de a legérdekesebb ebben a hatalmas térben, hogy az egyéni tanuló minden korábbinál nagyobb figyelmet és támogatást kap.

Az alábbi videó a már harmadik generációs plázát mutatja be.

Minden évfolyamnak van egy saját tere, plázája. A pláza az 1:1 számítógép használat paradicsoma. A tanulók nem géptermi vagy ideiglenesen használt számítógépekkel, hanem saját laptopjaikkal dolgoznak. Ezáltal személyes tanulási terükben egy ismert, barátságos számítógépen használhatják a “digitális tolltartójukat“. Amikor ott jártunk az egyik plázában, láthattuk, ahogyan egy tanár frontálisan magyarázott, az általa vetített kép mindenhonnan látható volt. Voltak diákok, akik nagy, kör alakú asztaloknál egyéni munkát végeztek, egyesek beszélgetve dolgoztak és itt-ott felbukkant egy-egy tanár, aki segített a feladatok megoldásában.

A plázák technikai felszereltsége lenyűgöző, ritka élmény olyan helyet látni, ahol egy interaktív tábla kissé elavultnak tetszik. De mi a helyzet a tanárokkal?

A falak nélküli tanteremben egészen más tanári munka zajlik, mint hagyományos közegben. Az iskola vezetői többször hangsúlyozták, hogy nem ritka, hogy elköszön egymástól iskola és tanár. A plázában eltűnik a sok tanár számára oly vonzó központi hatalom. A tanulókkal több, egymással egy légtérben dolgozó és szorosan együttműködő, egymást kiegészítő tanár dolgozik. Ez nagyon science fiction egyelőre, mint az a szupertechnológia, amely megjelenik a teremben.

A pláza oktatáshoz nem jól használható a hagyományos tananyag, újjal kellett előállni. A tér valami olyasmit szolgál ki, ami szintén nem gyakori errefelé, az egyéni tanulás, az egyéni haladási útvonalak áll a középpontban. A diák nem általában fontos, hanem személy szerint is.

Iskola tanári szoba nélkül

A tanár megérkezik az iskolába, kabátját és egyéb holmiját egy kártyával nyitható szekrénybe teszi. A tanításhoz szükséges eszközök, papírok, dossziék egy gurulós tárolóban vannak, amit a tanár minden délután hazavisz. A gurulós tároló tetején van a tanár laptopja, ezekkel indul tanítani, megbeszélésekre, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokra. Tanári szoba egyáltalán nincs az iskolában.

közös terek

Nem egy sci-fi novella kezdődik így. Ez a helyzet egy még az Egyesült Királyságban is különleges iskolában, ahol múlt héten jártam látogatóban egy nemzetközi csoporttal. A Cornwallis Academy sok egyéb ok miatt is különleges, például vannak falak nélküli tantermeik is, de ez egy külön bejegyzést érdemel.

szekrényMiért is lenne tanári szoba? A nagyobb tanári megbeszélésekhez, értekezletekhez erre alkalmas termek vannak (a hazai iskolákban is). A kisebb, akár diákokkal folytatott megbeszélésekhez az iskola hatalmas csarnokában rengeteg közös tér van asztallal, székkel, konnektorokkal a laptopok számára. Nem elírás: laptop. Manapság Magyarországon folyamatosan vitázom pedagógus kollégákkal, hogy lehet-e valaki jó tanár laptop vagy számítógép használata nélkül. Nem bonyolult a válaszom: nem. Nemcsak felkészült, szakmailag korszerű ismeretekkel rendelkező tanár nem lehet, de az internet használata nélkül, a csak hagyományos média (könyvek, televízió, rádió) információira támaszkodva még tájékozott, önálló gondolkodású ember sem.

Mit tartunk a tanáriban? Papíron levő információkat, bögréket, tollakat, fotókat, dolgozatokat. Egyik sem kiált a tanári szoba után. A Cornwallis Academy egy középiskola, ahova 13-18 éves diákok járnak. Nekik és a tanároknak is chipkártyájuk van, ezzel férnek hozzá a szekrényeikhez (ahol a laptopjaikat tölthetik is) és ezzel fizetnek a büfében is, ezért pénztárca nem szükséges. Ez a chipkártya nem a 25. század technológiája, a 20. században is megvolt már.

csarnokA diákok számára sincs külön szoba, ahol a bögréjüket elhelyezhetnék. Nekik is van szekrényük és ott tartják a váltócipőt és ott tölthetik fel mobiltelefonjukat és laptopjukat. Ez utóbbi sajnos álom még nagyon sok helyen. A diákok által használt saját laptop érdekes kihívásokat hozna. A jelenleg is létező megoldások, ami sajnos valamiért tanulói laptopnak hívnak e honban, nem saját laptopok, gyakorlatilag mobil géptermek. A tanulói laptopokat talán azért nevezték így, mert a billentyűzet és a kijelző apró és a diákok keze is kicsi. Sajnos a szemük nem kicsi…

A kenti Cornwallis Academy sok mindenben különleges még. Például hetedikben kötelező a mandarin. Nem a gyümölcs, hanem a kínai nyelv tanulása. Az iskolában nem láttam egy interaktív táblát sem. Helyette mindenütt hatalmas érintőképernyős plazma kivetítők vannak.

Tanári szoba nincs.

ez is közös, nyitott tér

ez is közös, nyitott tér

Történelemóra

2030. április

Helyszín: Sebestyén Balázs Tanárképző Főiskola Liptai Claudia Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

Történelemóra, 10. osztály (érettségizők).

Tanár (Anna néni): Jó napot kívánok! Kérem, mindenki kapcsolja ki az iPad 23 eszközét, ma szóban fogunk dolgozni.

Diák 1 (Márk): Tanárnő, az avatárjainkat is léptessük ki?

Tanár: Igen. Az elmúlt alkalommal újkori történelemmel foglalkoztunk. Szandi, felsorolnád, hogy miről volt szó?

Diák 2 (Szandi):  Az volt feladat, hogy készítsünk egy bemutatót arról, hogy milyen volt az iskola, amikor még sokkal több tantárgyat kellett tanulni. A mi csoportunk például egy kénia nevű tantárgyról gyűjtött adatokat.

Tanár: Helyesen kémia, így hívták ezt akkoriban. Bence, meséld el, hogy milyen volt ez a tantárgy!

Diák 3 (Bence): A kémiát még azelőtt tanulták az iskolában, hogy a tantárgyak száma hatra csökkent a népszavazás után. Mi a Google Tanár x30 eszközzel dolgoztunk és ő azt mondta, hogy a kémiát ún. kémiatanárok tanították a gyerekeknek.

Tanár: Nagyon ügyes, valóban kémiatanárnak nevezték ezeket az embereket.

Diák 1 (Márk): Tanárnő, nekem nagyapám mesélte a videoneten, hogy ő ismert ilyen kémiatanárokat és azt is mondta, hogy néhányan drogériákban vagy gyógyszergyárban kezdtek dolgozni.

Diák 4 (Petra): Tanárnő, tanárnő! Igaz, hogy a tanárnő régebben földrajzoló tanár volt?

Tanár: Petra, ez most nem tartozik ide.

Diák 5 (Tomi): A BingAgy szerint a kémiaórán az anyagról kellett a gyerekeknek tanulni. És kémiai reakciókról.

Tanár: A szüleitek vagy a nagyszüleitek sajnos még tanultak ilyesmit az iskolában, de ma már szerencsére nektek nincs ilyen nehéz sorsotok.

Diák 6 (Raakesh): Tanárnő, az én apukám kémiát tanult az egyetemen még Delhiben. Aztán ide költöztünk.

Tanár: Hol dolgozik apukád, Raakesh?

Diák 6 (Raakesh): Az atomerőműben főmérnök.

Tanár: Alekos, ha jó emlékszem tavaly volt egy EU projektetek régi tantárgyakról.

Diák 7 (Alekos): Igen, volt egy Európai Uniós nemzetközi projektünk és ott a pekingi diákokkal dolgoztunk. Mesélték, hogy náluk van kémia és fizika is a tantárgyak között. Mutattak is fotókat nekünk a Fifth Life (FL) rendszerben. Nagyon furcsa volt.

Tanár: Köszönöm a beszámolókat, kérem, hogy az avatárjaitok hozzák be a bemutatókat a FL rendszerbe. Most pedig elmondom, hogy mi lesz a házi feladat a szerdai alkalomra.

Diák 4 (Petra): Tanárnő, nem lehetne jövő hétre? Szerdán tesztet írunk valóvilág órán és sok tanulnivaló van.

Tanár: Dehogynem, legyen akkor jövő hétfő. Tehát a feladat az, hogy gyűjtsetek érdekességeket egy másik elfeledett tantárgyól a fizika nevűről. A házi dolgozatban szánjatok egy fejezetet a 2020-as népszavazásnak is, amikor eltöröltük Newton törvényeit és az energiaminimum elvét.

Diák 8 (Li): Mi lesz a plusz feladat a négy darab ötösért?

Tanár: Ha a szüleitek vagy nagyszüleitek ismernek olyan embert, aki valaha fizikatanár volt és felkeresitek őt egy járműszervizben vagy egy építkezésen, akkor készítsetek róla 5D-s videofotót. Li, de csak akkor, ha a házi dolgozat megvan.

Tanár: Lépjünk be a FL rendszerbe és nyissátok meg a tananyagot a megasztárceleb fejezetnél!

Egy link: http://nol.hu/belfold/osszesen_hatan_jelentkeztek_egyetemi_kemiaszakra