A tankönyvek alkonya

A tankönyvek alkonya már eljött, csak sok helyen erős mesterséges világítással próbálják leplezni az elmúlást. A mesterséges világítás nem jó és ráadásul sokba is kerül. Volt idő, amikor a tankönyvek olyan tudáskonzervek voltak, amelyek jól pótolták a nehezen elérhető könyveket és jó társai voltak a tudás egyedüli birtokosaiként fellépő pedagógusoknak. Nekem hosszú heteken át kellett még leveleznem a kolozsvári egyetem kémikusával, hogy választ kapjak egy-két kérdésemre, amiben a tanáraim nem tudtak segíteni (sajnos) és az elérhető néhány könyv sem segített (sajnos). (Ma is megvannak az egyetemi kémikus „papír” levelei :-)) Az izgalmas témakörök ma is hiányoznak sok tankönyvből, az “apróbetűs” részek kicsit lettek nagyobbak. Ma már inkább arra van szükség, hogy a kíváncsi diák jól boldoguljon az internetes információhalmazban és kellően kritikusan vizsgálódjon. Ezekre volna szükség.

"Rozsda marja, nem ragyog"

“Rozsda marja, nem ragyog”

Tankönyvet írni nem egyszerű feladat. Nem is kellene fáradni vele. Ez a formátum egyre inkább muzeális a digitalizálódó világban, amelytől az iskola falai ma még sokszor megóvják a benne dolgozókat. Az elmúlt években sok tankönyvkiadó megpróbálta digitálisan kiegészíteni a tankönyveit és (fáj még leírni is) a munkafüzeteit. A legtöbb esetben az elavult, száraz, rugalmatlan tananyagokat ültették át digitális formába. Nem sokat ér, ha nem ceruzával, hanem billentyűzettel írunk be valamit, vagy ha a térképen megmozdulnak egyes alakzatok minél költséghatékonyabban elkészített animációk formájában. Néhány kísérlet alapján zsákutcának tűnik az is, ha a digitális ruhába öltöztetett tankönyv tabletekre költözik.

Ez nehéz ügy

Ez nehéz ügy

Sokat érne, ha átgondolnánk az egész tankönyv-tananyag kérdéskört és ezt azzal kezdenénk, ha mindent újragondolnánk. A „mindent” azt, hogy jelenti, hogy „mindent” és nem azt, hogy „valamit”: tantárgyakat, témaköröket, tanulási célokat, fejlesztési célokat és az ezeket szolgáló technológiai megoldásokat.

Sokszor kérdeznek így kollégák: „Nem tudsz valamilyen jó anyagot X tantárgyhoz?” A válasz: „Mit szeretnél elérni? Milyen tevékenységeket szeretnél a diákokkal megvalósítani?” Nagyon sokan a tabletek és okosmobilok világában is a kész tananyagokat, konzervként tálalható oldalakat, appokat keresnek. Ez a megközelítés már 15 éve is virágzott csak akkor még honlapokat és Flash animációkat kerestek a tanáremberek.
A célokhoz és a tevékenységekhez kell megfelelő digitális technológiát, e-eszközt keresni, amely segít túllépni a memoritereken, a definíciók mechanikus ismeretén, a tipikus „dolgozatkérdéseken” és a tanulást az alkotás, a kutatás, a problémamegoldás tájaira vezeti. Ilyesmi nincs a tankönyvekben még akkor sem, ha digitálisan elérhetők, digitálisan kivetíthetők. A csodaszép grafika, az ergonomikus tálalás, a szép animációk (ezek igen ritkák) csak kellemes kinézetet varázsolnak a digitális tananyagoknak, de a pedagógiai hozadék kevéske, ha a megközelítés, a tevékenységek (feladatok), az értékelés módjai nem változnak. A tananyagszerzők nem mindegyike érti jól a dolgát, nem mindegyike érzi a XXI. századot és szinte egyike sem érdekelt abban, hogy a megszokott, drága, a papír fogságába zárt tankönyvek alapjaiban megváltozzanak.

A "tankönyv" kulcsszóhoz a képadatbázisban az "unalom" szó gyakori kapcsolat

A “tankönyv” kulcsszóhoz a képadatbázisban az “unalom” szó gyakori kapcsolat

Vannak már eszközök, amelyek a tantárgyi célok sokaságát segítenek elérni, mégsem egy tantárgyhoz kötődnek. Jól lehet dolgozni fogalomtérképekkel, tartalomkészítő eszközökkel, (ön)értékelő eszközökkel, adaptív tananyagelemekkel, amelyek figyelik a tanuló előrehaladását. Ezen kívül nagyon sokat lehet tanulni, ha szövegekkel dolgozunk. A szövegeket ne temessük, akkor sem, ha a tankönyvekben előforduló szövegek túl hosszúak, bonyolultak, esetleg hibásak és sokszor nem szólítják meg a tanulókat.

A tanulóknak ma már nem tartalomfogyasztóknak kell lenniük, hanem a tudáselemek értelmezőinek és alkotóinak. A digitális világ elrozsdásította a jól bejáratott régi feladatokat és módszereket. Ne féljünk megszabadulni ezektől! Tabletünkre ne konzerveket keressünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy helyettünk is megtanítják a diáknak, amit kell! Ne azt tanítsuk, amit tudunk, hanem azt, amit kell!

Reklámok

Falak nélküli tantermek 1:1-ben

plaza "tanterem"A diák odamegy a szekrényéhez, kiveszi az ott töltődő laptopját és a cserecipőjét, aztán órára megy a tanterembe. Azaz tantermekbe. Az oktatás hatalmas helyiségekben, ún. plázákban zajlik a Cornwallis Academy-ben (Kent, Egyesült Királyság), ahol tanári szoba sincsen.

Az iskolának volt anyagilag is megerősített (!) bátorsága szakítani a hagyományos tantermi keretekkel. A plázákban hatalmas plazma kivetítők találhatók mindenfelé, nincs olyan hely, ahonnan nem láthatók. A korszerű fénytechnika, a könnyen vezérelhető sötétítők a belső teret pillanatok alatt meg tudják változtatni. A bútorzat lehetővé teszik, hogy a pláza bizonyos részében hagyományos, frontális helyzetben dolgozzanak a tanárok és a diákok, de az asztalok rugalmasan szolgálják a csoportmunkát is. Könnyen kialakíthatók kiscsoportok a mini amfiteátrum-szerű elemekkel, de a legérdekesebb ebben a hatalmas térben, hogy az egyéni tanuló minden korábbinál nagyobb figyelmet és támogatást kap.

Az alábbi videó a már harmadik generációs plázát mutatja be.

Minden évfolyamnak van egy saját tere, plázája. A pláza az 1:1 számítógép használat paradicsoma. A tanulók nem géptermi vagy ideiglenesen használt számítógépekkel, hanem saját laptopjaikkal dolgoznak. Ezáltal személyes tanulási terükben egy ismert, barátságos számítógépen használhatják a “digitális tolltartójukat“. Amikor ott jártunk az egyik plázában, láthattuk, ahogyan egy tanár frontálisan magyarázott, az általa vetített kép mindenhonnan látható volt. Voltak diákok, akik nagy, kör alakú asztaloknál egyéni munkát végeztek, egyesek beszélgetve dolgoztak és itt-ott felbukkant egy-egy tanár, aki segített a feladatok megoldásában.

A plázák technikai felszereltsége lenyűgöző, ritka élmény olyan helyet látni, ahol egy interaktív tábla kissé elavultnak tetszik. De mi a helyzet a tanárokkal?

A falak nélküli tanteremben egészen más tanári munka zajlik, mint hagyományos közegben. Az iskola vezetői többször hangsúlyozták, hogy nem ritka, hogy elköszön egymástól iskola és tanár. A plázában eltűnik a sok tanár számára oly vonzó központi hatalom. A tanulókkal több, egymással egy légtérben dolgozó és szorosan együttműködő, egymást kiegészítő tanár dolgozik. Ez nagyon science fiction egyelőre, mint az a szupertechnológia, amely megjelenik a teremben.

A pláza oktatáshoz nem jól használható a hagyományos tananyag, újjal kellett előállni. A tér valami olyasmit szolgál ki, ami szintén nem gyakori errefelé, az egyéni tanulás, az egyéni haladási útvonalak áll a középpontban. A diák nem általában fontos, hanem személy szerint is.

A hasonlat sántít

Már legalább egy évtizede kering az a konferenciákon, hazai és külföldi írásokban is gyakran emlegetett hasonlat, hogy a száz évvel ezelőtti orvosok nem tudnának mit kezdeni a mai modern műtőkben, bezzeg a száz évvel ezelőtti tanárok vidáman boldogulnának a mai tantermekben. A hasonlat azt kívánja kiemelni, hogy az orvostudomány elképesztően fejlődött, de a pedagógia, az oktatástechnológia nem.

Nekem ez a hasonlat nem tetszik, mert sánta és szerintem nem áll meg a lábán. Régóta téma ez szakmai baráti körömben, de a Digitális Nemzedék Konferencia elegendő aktiválási energiát jelentett e bejegyzéshez.

Technológia

Az orvostudomány valóban sokat fejlődött. Az 1910-es években nem volt még penicillin, a fájdalomcsillapítás sem tartott ott, ahol ma és sorolhatnám. A műtéti technika is, mint minden más berendezés és eszköz, sokat fejlődött a mikroelektronika megszületésével. Azonban sokakban él az a tévhit, hogy a mai betegeket az orvostudomány csúcstechnológiájával és a legkorszerűbb tudományos eredmények ismeretében gyógyítják. Ez sajnos kevés beteget érint. Az orvostudományra éppúgy nem lenne szabad globális általánosságokat mondani, mint a pedagógiára, ugyanis a különböző kontinenseken nagyok a különbségek.

Mire gondol a hasonlat? Egy chicago-i kórházat hasonlítunk össze egy chicago-i iskolával? És melyik iskolával? És melyik kórházat?

Ha az orvosi technológia csúcsát hasonlítjuk össze egy korszerű technológiájú iskolával, akkor a hasonlat nem áll meg. Egy száz évvel ezelőtti tanár egy írásvetítővel sem tudna mit kezdeni, pedig ez a hidegfényű jóbarát igazán ósdi és mégis előfordul egy mai osztályteremben. És ott vannak az íróeszközök, a világítás és a sok satöbbi.

Hibáztathatók-e tanárok és dicsérhetők-e orvosok ebben a kérdésben? Általánosan biztos nem.

Az orvosi technológia fejlődését a gyógyításhoz szükséges eszközigény, a tervezői innováció és a jelentős piaci előnyök katalizálják. Az oktatástechnológia azonban az információs  társadalommal együtt fejlődik és jelentős piaci katalizátorok egyáltalán nem jellemzők.

Tudomány

Az orvostudomány fejlődését a pedagógia fejlődéséhez hasonlítani alma és körte. Az orvostudomány és a pedagógia is különböző mértékben korszerű szintjeit mutatja ma is intézményről intézményre. Gyógyítható a torokgyík és a tüdőbaj, de mind a mai napig orvosi- és gyógyszerészeti diplomát szerzett emberek hirdetik és gyakorolják a teljesen tudománytalan homeopátiát (vö. piaci előnyök). A pedagógia, a kognitív tudományok, az oktatástechnológia nem fejlődött volna? Dehogynem.

A mai szakorvos egy CT berendezéssel valóban korszerű benyomást kelt, de jó néhány tanár akad, aki hasonlóan korszerű, de a “berendezés” egy része a fejében van. A másik része pedig az iskolában. Ha a kórház olyan szegény lenne, hogy sokkal kevesebb CT lenne és az orvosoknak saját CT berendezéseket kellene vásárolni, hogy korszerűbbek legyenek, a hasonlat szempontjából igazságosabb, a betegek szempontjából sanyarúbb helyzet lenne.

Célcsoport

Az orvostudomány fejlődése révén több betegséget diagnosztizálnak ma mint száz éve. Az akkor ismert betegségek ma is hasonlóak. A száz évvel ezelőtti diákok a maiakkal igen nehezen tudnának szót érteni. A társadalom sokat fejlődött (hála az égnek) és a diákok élete, attitűdje, értékei stb. még egy évtized alatt is változnak, nemhogy száz év alatt. Az 1910-es évekből érkező pedagógus maximum annyira boldogulna a mai tanulókkal, mint orvostársa egy TBC-s beteggel.

Nem hiszem, hogy ma lehet jó pedagógus valaki, aki az információs világából, szakmai tevékenységéből kizárja az internetet vagy modern eszközöket. De azt sem hiszem, hogy semmit sem változott egy évszázad alatt az iskola világa, és jogos ez a pedagógusokra (mint én is) nézve (finoman szólva) kellemetlen hasonlat.

Van, aki úgy állítja be, hogy pusztán informatikai eszközökkel (hardver és szoftver) válhat korszerűvé az oktatás (vö. piaci előnyök) és van, aki az info-kommunikációs technológiát “gépezésnek”, opcionális hóbortnak tartja. Mindkettő rossz vonaton utazik.

Ez igazán olyan bejegyzés, amivel bizonyára lehet vitatkozni, jöhetnek a vélemények.

Iskola tanári szoba nélkül

A tanár megérkezik az iskolába, kabátját és egyéb holmiját egy kártyával nyitható szekrénybe teszi. A tanításhoz szükséges eszközök, papírok, dossziék egy gurulós tárolóban vannak, amit a tanár minden délután hazavisz. A gurulós tároló tetején van a tanár laptopja, ezekkel indul tanítani, megbeszélésekre, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokra. Tanári szoba egyáltalán nincs az iskolában.

közös terek

Nem egy sci-fi novella kezdődik így. Ez a helyzet egy még az Egyesült Királyságban is különleges iskolában, ahol múlt héten jártam látogatóban egy nemzetközi csoporttal. A Cornwallis Academy sok egyéb ok miatt is különleges, például vannak falak nélküli tantermeik is, de ez egy külön bejegyzést érdemel.

szekrényMiért is lenne tanári szoba? A nagyobb tanári megbeszélésekhez, értekezletekhez erre alkalmas termek vannak (a hazai iskolákban is). A kisebb, akár diákokkal folytatott megbeszélésekhez az iskola hatalmas csarnokában rengeteg közös tér van asztallal, székkel, konnektorokkal a laptopok számára. Nem elírás: laptop. Manapság Magyarországon folyamatosan vitázom pedagógus kollégákkal, hogy lehet-e valaki jó tanár laptop vagy számítógép használata nélkül. Nem bonyolult a válaszom: nem. Nemcsak felkészült, szakmailag korszerű ismeretekkel rendelkező tanár nem lehet, de az internet használata nélkül, a csak hagyományos média (könyvek, televízió, rádió) információira támaszkodva még tájékozott, önálló gondolkodású ember sem.

Mit tartunk a tanáriban? Papíron levő információkat, bögréket, tollakat, fotókat, dolgozatokat. Egyik sem kiált a tanári szoba után. A Cornwallis Academy egy középiskola, ahova 13-18 éves diákok járnak. Nekik és a tanároknak is chipkártyájuk van, ezzel férnek hozzá a szekrényeikhez (ahol a laptopjaikat tölthetik is) és ezzel fizetnek a büfében is, ezért pénztárca nem szükséges. Ez a chipkártya nem a 25. század technológiája, a 20. században is megvolt már.

csarnokA diákok számára sincs külön szoba, ahol a bögréjüket elhelyezhetnék. Nekik is van szekrényük és ott tartják a váltócipőt és ott tölthetik fel mobiltelefonjukat és laptopjukat. Ez utóbbi sajnos álom még nagyon sok helyen. A diákok által használt saját laptop érdekes kihívásokat hozna. A jelenleg is létező megoldások, ami sajnos valamiért tanulói laptopnak hívnak e honban, nem saját laptopok, gyakorlatilag mobil géptermek. A tanulói laptopokat talán azért nevezték így, mert a billentyűzet és a kijelző apró és a diákok keze is kicsi. Sajnos a szemük nem kicsi…

A kenti Cornwallis Academy sok mindenben különleges még. Például hetedikben kötelező a mandarin. Nem a gyümölcs, hanem a kínai nyelv tanulása. Az iskolában nem láttam egy interaktív táblát sem. Helyette mindenütt hatalmas érintőképernyős plazma kivetítők vannak.

Tanári szoba nincs.

ez is közös, nyitott tér

ez is közös, nyitott tér

Takarítás a feladatgyűjteményben

Some rights reserved by adactio

Előfordul, hogy az ember komolyabban körülnéz az éléskamrában és azt veszi észre, hogy lejárt élelmiszerek, kissé már penészes alapanyagok, erősebb szagú táplálékok tespednek ott.

Nézzünk körül a módszertani éléskamrában is! A XX. század végén még izgalmas volt az, hogy az interneten mi minden lelhető fel; az ott található érdekességek felkutatása, elolvasása szinte csoda volt. Olyan feladatokkal próbálkoztunk, hogy nézz utána az interneten, hogy hogyan készül a kenyér vagy  melyek a Föld bolygó jellemzői és készíts belőle egy beadandó házi dolgozatot. Elmúlt. Az ilyen feladatok egy kicsit megpenészedtek. A copy/paste, az egyszerű összeollózás technikája miatt ezek a feladatok sokszor nem táplálják a tudást.

Sokszor felteszik egymásnak a kérdést tanárok, hogy mi a teendő. Megoldás, ha minden beadott feladatot a gugli segítségével ellenőrzünk? Megoldás, de ettől az éléskamránk nem lesz frissebb. Dobjuk ki bátran az összes unalmas és mechanikus ollózással megoldható feladatot! 

Persze nem jó, ha a módszertani éléskamra kiürül. A témákat kicsit megdolgozva olyan fontos készségekhez, képességekhez juthatunk el, amelyekről mindenki álmodik. Például a kenyeret vagy Föld nevű bolygót ne dobáljuk el, hanem alakítsuk át:

  • Hasonlítsd össze a Föld bolygóra vonatkozó információkat, amelyeket ezen, illetve ezen az oldalon találsz! (kritikus gondolkodás)
  • Készíts képregényszerű animációs filmet/fotósztorit a Föld kialakulásából! (kreativitás, innováció, együttműködés, IKT)
  • Egy pék a kenyeret egy régi recept alapján készítette, de a piaci helyzet arra kényszeríti, hogy az egészséges életmód jegyében új termékekkel és új receptúrával álljon elő. Készítsd el a pék új szórólapját, plakátját, amely bemutatja a változásokat! (problémamegoldás, kreativitás, IKT)
  • Egy óvoda évek óta a Tradíció Pékségtől vásárolja a zsemlét, kenyeret. A szülők egy rendkívüli szülői értekezletet kezdeményeznek annak érdekében, hogy a gyerekek más pékárút kapjanak az oviban. Játsszátok el a szülői értekezletet úgy, hogy legyen köztetek óvónő, dadus, dietetikus, pék a Tradíció Pékségből, pék az új pékségből, szülők, önkormányzati képviselő stb. (kommunikáció, kreativitás)

Sok feladatról azután derül ki, hogy jó valamire (azaz fejleszt), miután kitaláltuk. Lehetne ez fordítva is, törekedhetünk tudatosan is arra, hogy számos, sokszor 21. századinak nevezett készségeket fejlesszünk a 21. század második évtizedében, amikor ezek már egyáltalán nem újdonságok a módszertani éléskamrában. Talán ezek a készségek nem is kedvelik, hogy őket még mindig újként, friss, ropogós 21. századiként aposztrofálják.

Takarítani necesse est. 

Power League – ligázz és vitázz

Vitázni, vitatkozni, érveket ütköztetni jó. A megbeszélések során sokszor nehéz kideríteni, hogy sok lehetőség közül kinek melyik szimpatikus. A Power League egy olyan online eszköz, amelyet a Future Lab fejlesztett ki azzal a céllal, hogy az érvek, preferenciák úgy ütközzenek meg egymással, mint a csapatok egy fociligában.

Adott 6 féle gyümölcs: málna, alma, eper, banán, körte, barack. Ha arra  kérjük a diákokat, hogy mondják meg, melyik a kedvencük, akkor kisebb-nagyobb gondolkodás után rámutatnak egy gyümölcsre. Ha szavazórendszerrel dolgozunk, még ki is vetíthetjük, hogy melyik győzött.

De vajon könnyen kiválasztható a 6 közül az az egy? Ugyanannyira jobb a barack a körténél, mint az eper az almánál? És a banánnal mi a helyzet?

A Power League segítségével lépésről lépésre haladunk (mint a fordulók a bajnokságban) és mindig csak két dolgot hasonlítunk össze  és a rendszer ezeket véletlenszerűen dobja fel. A diákoknak az egyiket mindenképp meg kell jelölni (vagy a banán jobb vagy a málna). Ha elég sokat jelölgetünk (Vote) és esetleg ezt több gépről sokan csinálják, akkor minden valami (gyümölcs) minden valamivel megküzd. Végül kialakul a tabella és láthatjuk, hogy mit gondol egy csoport valamilyen kérdésben.

A rendszer fejlesztői arra ösztönöznek, hogy minden döntést beszélgetés, vita előzze meg. Ami érdekes, hogy mindig meg lehet nézni, hogy hogyan áll a valamik versenye (View this League – Go) és meglepő dolgok is kiderülhetnek

akár.
Saját liga létrehozása pofonegyszerű, csak a küzdő felek (kérdések, tények stb.) szükségesek és mindegyikhez egy kép, amely igazából látványelem. A Power League szerkesztője egyszerű és a kész ligába azonnal meg is hívhatjuk ismerőseinket, diákjainkat.
A Power League fejlesztői az iTEC projekt keretében kipróbálásra és egy közvélemény kutatásra hívják a a tanárokat, ajánlom mindenki figyelmébe a http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sa/0/36948/1 cikkben található linket.

Géptermek alkonya?

A telefonfülkék sokkal inkább technikatörténeti mementók ma már, mint használati tárgyak. Évek óta gyűjtöm is a fotóikat. Az emberek legnagyobb része nem folyamodik a baktériumtenyészeteknek otthont adó nyilvános kagylókhoz, inkább a jól ismert bacikat bújtató saját mobiltelefonjukat használják.

Egyre gyakrabban hallunk arról, hogy az iskolai számítógéptermek funkciója egyre inkább gyengül, de legalábbis változik. Az okosodó mobiltelefonok terjedésével az e-mail üzenetküldő funkcióját már nem csupán és nem elsősorban a(z asztali) számítógépeken futó levelezőprogramok látják el. A tanulók e-mail címe, az e-mailezés biztosítása egyre kevésbé az iskola szolgáltatása, sokkal inkább magánügy, ahogyan a telefonálás, SMS-ezés is az. Az óceán másik felén számos iskolában nem létező, sőt tiltott tevékenység az iskola rendszerének használata e-mailezésre, közösségi oldalak használatára. Ez sokszor magánügy, amit a diákok a lassan a testükhöz nőtt mobiltelefonjukkal bonyolítanak.

Az Apple iPad-ek megjelenése az oktatást is megbolygatta. Új típusú, interaktív és látványos tankönyvek, mesekönyvek jövője sejlett fel. Jómódú helyeken még iPad-ekkel felszerelt laboratóriumokat is felszereltek, ám egyre többször olvashatunk olyan véleményeket, amelyek szerint ez zsákutca. Az olyan mobileszközök, mint az iPad is, személyes tárgyak, a tulajdonosuk minden tekintetben testre szabja őket. Nem az eszközök iskolai használata zsákutca, hanem azok közös, egy gépteremhez használata.

Az egri Eszterházy Károly Főiskola évek óta noteszgépeket biztosít a hallgatóinak, miközben a meglevő géptermek fejlesztésébe nem öl sok pénzt. Egerben olyan utcán indultak el, amely egyszer majd sugárúttá szélesedik. A noteszgépek személyes eszközök és sokkal közelebb engedik az info-kommunikációs technológiát a tanulókhoz és az oktatókhoz is, mint az asztali gépek. Sokkal kézenfekvőbb az informatika eszköztárát használni, ha a digitális írástudás gyakorlásáért nem kell elzarándokolni egy rácsokkal védett terembe.

Sokan gondolhatják most azt, hogy hiszen nem mindenkinek vannak ilyen mobileszközei. Jogos, de pár éve még az okostelefonok is ritkák voltak. Most meg több az okostelefon, mint az okos ember, kis túlzással nem kevés ember butább, mint a telefonja. Az iskolai rendszergazdák, informatikatanárok vágyálma a géptermi uniformitás. Minden gép egyforma, mindenütt ugyanazok a szoftverek, ugyanazok a beállítások. A személyes használatú eszközök egyrészt nagyon különbözők, virágzik a szabadság (juj!) és a sokféleség (juj!). Bizonyára új helyzetet teremt majd, ha olyan elterjedtek lesznek a laptopok/tablet eszközök, mint ma a mobiltelefonok.

Lehet, hogy az okostelefonok világában is hódító Android operációs rendszer mutatja meg az embereknek, hogy a számítógépek világában is létezik sokszínűség operációs rendszer és más szoftverek tekintetében? A személyi számítógép kora lejárni készül és a személyes eszközök benéznek az iskolába is.