BETT 2017 – impressziók

p1110330Az oktatástechnológia, az informatikai eszközök oktatási alkalmazásai és bizonyos mértékig a digitális pedagógia minden januárban Londonban mutatja meg magát a nemzetközi BETT kiállításon. A 2017-es BETT is számos érdekes és néhány elgondolkodtató újdonságot hozott.

A BETT olyan “információs dzsungelsziget”, amelyről nem lehet röviden beszélni. Már írtam a kiállításról egy áttekintő cikket, most pedig íme egy néhány perces videó az ott szerzett impresszióimról:

 

Reklámok

SAMR-létra

Két évtized is eltelt már azóta, hogy a technológiai eszközök az iskola, a tanítás és a tanulás világában valós szereplőként jelentek meg (nem előzmények nélkül). Azóta is minden évben hallani, hogy „a számítógép a jövő az oktatásban” (nem jó hallani ezt, hanem inkább kellemetlen). A pedagógiához majdnem annyian értenek, mint a focihoz, így mindenkinek vannak történetei arról, hogy az iskolában hogyan használják az informatikai eszközöket. Maradjunk talán annyiban, hogy a drága eszközök nem mindig úgy teljesítik a küldetésüket, ahogyan (pedagógiai) álmodóik elképzelték. Olykor olyan, mintha méregdrága űrhajókkal gurulnánk a macskaköves utakon…

Egy Ruben R. Puentedura nevű kutató néhány éve kísérletet tett arra, hogy egy modellben vázolja fel a technológiai eszközök oktatási alkalmazását. Ez a SAMR-modell, amely a szintek angol kezdőbetűiből kapta a nevét. Érdemes megnézni és átgondolni, hogy melyik szinten vagyunk.

Első szint: Helyettesítés

h

Az első lépés az, amikor a technológia egy hagyományos eljárást helyettesít (substitution) anélkül, hogy merőben új lehetőségekhez jutnánk. Ilyen például, ha a hagyományos szótár helyett elektronikusat használunk, vagy ha televízió helyett egy projektorral vetítjük ki a képet, esetleg a hevenyészett tanári ábrák helyett látványosabb szemléltetéssel élünk. Ezen a szinten szokták mondani, hogy a számítógépe megkönnyíti a pedagógus munkáját. Ez nagyon üdvös, de ha a tanulókkal ugyanazokkal a (már nem működő) módszertani eszközökkel dolgozunk, akkor ez a siker kérdőjeles. Ha az interaktív táblának nem használjuk a funkcióit, akkor az egy drága vetítőfelület marad.

Második szint: Kiterjesztés

k

Ezen a szinten olyan oktatási alkalmazásokra kell gondolni, amelyeknél a technológia megjelenése valami plusz lehetőséget, funkciót is hozzáad. Ez a kiterjesztés (augmentation). Ilyen például, ha animációkat használhatunk, 3D modellekkel dolgozhatunk, az online térképeken olyan információkat érünk el, amit papíron nem stb. A mai digitális tananyagok túlnyomó többsége ezen a szinten van (rekedt) és a tanórai felhasználás során is a kiterjesztésre van a legtöbb példa. A tanár ugyanolyan frontális tanórát tart, mint régen, de most már videókat tud vetíteni az interaktív táblán vagy a jól megszokott tesztfeladatokat, munkafüzetben levő kitöltendőket elektronikusan tudja kiadni a diákoknak (és helyette ki is javítja a „gép”). Természetesen ilyen módon is használjuk a technológiát, de fennáll a veszélye, hogy:

  • ezzel megelégszünk, hiszen mindenki látja, hogy használjuk a drága infrastruktúrát,
  • az iskola vezetése is büszke, egyre több a felszerelt terem
  • a forgalmazók is örülnek nagyon,
  • miközben a tanulók esetleg egy órán alig aktívak, nem alkotnak, nem gondolkodnak, ugyanazt teszik, mint régen, csak digitálisan.

Harmadik szint: Módosítás

m

A harmadik szinten elkezdődik a technológiával segített pedagógiai átalakulás. A módosítás (modification) szintjén a technológia alkalmazása megengedi, hogy némiképpen átalakítsuk a tanulói feladatokat, tevékenységeket. A tanulói munkákat például meg lehet osztani egy csoportban és értékelni, bővíteni lehet azokat, vagy ha a szimulációk vagy adatvizualizációk révén olyan számítási, gondolkodtató feladatokat is alkalmazhatunk, amelyek korábban nem voltak lehetségesek. Az átalakulás szintjén vagyunk, azaz itt a tanári munka megváltozik, a tanulói tevékenységek is változnak és lehetőség van a készségek fejlesztésének izgalmas színtereire lépni. A tanár már nem a tananyagra épít csupán, hanem tevékenységeket, feladatokat tervez és valósít meg. Nagy lépés ez a második szinthez képest.

Negyedik szint: újraértelmezés

ujra

A digitalizáció korszakát éljük, amelyben a technológia az élet minden területét (gyorsan) alakítja, átalakítja. A módszertani bátorság ideje ez, amikor el kell dobnunk régi, egykor hatékony, de ma már nem működő módszereket és a technológia révén teljesen új tevékenységeket vezethetünk be. Ez az újraértelmezés (redefinition), amely az átalakulás magasabb szintje. A tanulók számára olyan kreatív, alkotó feladatokat és megoldandó problémákat tervezhetünk, amelyekre korábban nem volt lehetőség. A diákok készíthetnek tartalmakat, használhatják a közösség lehetőségeit, a virtuális-, illetve kiterjesztett valóságot vagy éppen kódolhatnak és saját alkalmazásokat is készíthetnek. Ezen a szinten a tanulók aktívak és olyan készségeik fejlődhetnek, amelyekre később is szükségük lesz. Ezen a szinten a tanári sikerélmény is hangsúlyosabb, igaz, már egy új szerepkörben.

samr

Sokan keresnek és találnak párhuzamot a SAMR-szintek és a módosított Bloom-taxonómia fejlesztési szintjei között. Régi sláger: a technológia a pedagógiában eszköz és nem cél, de ezzel az eszközzel nem automatikus a siker. Ha a SAMR-szinteken feljebb lépünk, akkor kevésbé tapasztaljuk majd a digitálisan támogatott tanulói unalmat (inaktivitást) és a méregdrága űrhajóval a bolygók felé is vehetjük az irányt.

Kódrejtő kockák

Az informatika- vagy korábban a számítástechnika órák réme az volt, hogy a tanárok a kettes számrendszert igyekeztek elmagyarázni azoknak a diákoknak, akik szívesebben kapcsolták volna be a számítógépet. Volt hely, ahol két hétig is vártak ezzel a kitűnő mozzanattal. Nem volt nagy sikere a témának. Nem is csoda. Olyan ez, mintha beülnénk egy mozifilmre, de mielőtt kezdődne, bejönne egy jóember és egy 2-3 órás előadást tartana a színekről.

logikus gondolkodásra vagy egy egyszerű algoritmus megértésére mindenkinek szüksége van (gondoljunk csak egy komplexebb konyhára), de ebben a században a programozás egyre fontosabb az élet sok területén. Sokan azt hiszik, hogy a programozást inkább hosszhajú, pizzás dobozok között ülő srácok végzik, de nem. Pár évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy valaki otthon orvosi laboratóriumi teszteket végezzen el, ma pedig már ott van a gyógyszertárak polcain az ilyesmi. Régen régen volt, most meg most. 🙂

A jópofa kódokat Legókockákból is lehet építeni, például így:

kod3
A képen négy darab szám látható kettes számrendszerben felírva úgy, hogy a fehér kockák a nullák, a pirosak az egyesek. Vagyis 83, 90, 73, 65. Kedves ugye? Persze ehhez még jó lenne tudni a számok jelentését. Ehhez egy másik kódtáblára is szükség van. Itt van mindjárt az ASCII-kódok táblázata. Ebből már kitalálható, hogy mi olvasható a képen.

kod2

Természetesen lehet igazi Lego kockákkal is dolgozni, én azonban a virtuális legózást választottam. Ehhez a LEGO Digital Designert használtam, ami letölthető innen.

bennenlg

Ez a kódolási megoldás látható a Klacsákné Tóth Ágota vezetésével készült feliraton, amely díjat nyert a Digitális Témahéten.

 

 

logó

GépMálna

logóPontosan 4 évvel ezelőtt indult útjára a “málnaszámítógép”, vagyis a Raspberry Pi. 2012. február 29. óta már hét változatban jelent meg ez az aprócska számítógép, amelynek fő küldetése a programozás tanulásának segítése.

A mai okostelefonok a nem is olyan régmúlt számítógépeit is túllépték teljesítményben. Az apró méretű eszközök, szenzorok a nagyközönség számára is elérhetők. A Raspberry Pi és más hasonló kezdeményezések révén a barkácskedvűek sok érdekes projektet tudnak velük véghez vinni, ha nem idegenkednek egy kis programozástól. A legfontosabb azonban, hogy a diákok, érdeklődők a lehető legközelebb kerülnek az elektronikához és a programozáshoz, a „csináldmagad mozgalom” sokadik fellángolásaként.

A Raspberry Pi-n többféle operációs rendszer is futhat, például a Debian alapokra épülő Raspbian vagy akár a Windows 10 speciális változata.

Raspberry Pi

A Raspeberry Pi B+ modellje – by Lucasbosch – CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=34179985

A BETT kiállításon járva jól látszik, hogy a programozás nem önmagáért való szórakozás, hanem számos tantárgyhoz és egyszersmind a valós világ kontextusához illeszkedő tudásról van szó. Ez nem kis szó akkor, amikor a tanulók rendszeresen kérdezik: “Ezt miért tanuljuk? Mi köze ennek a valóságos élethez, az iskolán kívüli világhoz?

Naturbytes

Természetfigyelő miniállomás Raspberry Pi alapokon

A Raspberry Pi miniszámítógép projektjei között orvosi, meteorológiai, kémiai alkalmazások mellett a 2016-os BETT-en az űrkutatás kapta a főszerepet, ugyanis ez az eszköz a brit Tim Peake asztronauta jóvoltából a Nemzetközi Űrállomásra is eljutott és jelenleg is ott van. Az Astro Pi küldetésben a speciálisan kialakított Raspberry Pi eszközzel az űrhajósok érdekes kísérleteket végeznek, amelyek a tanulók által nyomon követhetők a projekt honlapján.

A Raspberry Pi-hez kapcsolódó újdonság volt 2016-ban a PI-TOP, amely egy elemekből összerakható, a miniszámítógépre építő, speciális Linuxot futtató, a felhasználó által összerakható „csináld magad” laptop (van desktop társa is). Az eszközön vidáman lehet szörfözni, Scratchben programozni vagy akár a Minecraft Pi változatát futtatni.

PI-TOP - laptop Raspberry PI-ből

PI-TOP – laptop Raspberry PI-ből

A Raspberry Pi-t alkalmazó tanárok számára számos ingyenes tananyag, továbbképzés áll rendelkezésre a https://www.raspberrypi.org/ oldalon.

A “csináldmagad” miniszámítógépek világának a varázsa abban rejlik, hogy igen széles a belőlük építhető megoldások, kapcsolódó projektek tárháza, a meteorológiai állomástól a mini webszerveren keresztül a lakások okos vezérléséig. Ez már a dolgok internetének korszaka (Internet of Things), amely az oktatást is elérte.

Boldog születésnapot Raspberry Pi!

Update: A szülinapra megjelent a Raspberry Pi 3 Mobel B, rajta beépített wifi és Bluetooth.

Sétarajzok

track5A mobiltelefonokon, túra GPS eszközökön vagy éppen a táblagépeken működő geolokációs alkalmazások figyelemmel követik a földrajzi helyzetet és a legtöbb esetben rögzítik is a pozíciót. A geolokációs adatokból a sportoláshoz használt applikációk kiszámítják az átlagsebességet, az “elégetett” energiát, szintkülönbséget stb. A legtöbb esetben az útvonalat egy térképen is ábrázolják ezek az alkalmazások.

A geocaching játékban már az okostelefonok elterjedése előtti időkben is felbukkantak olyan feladatok, hogy a bejárt nyomvonallal (tracklog) valamilyen alakzatot kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy a terepen az eszközünkkel a kezünkben rögzítjük a az érintett pontokat, ebből kialakul egy alakzat. Ez lehet egy szám, egy ház, egy csigavonal és bármi, amit a fantázia, az ügyesség és a terep megenged. Az alábbi “rajz” egy bögrét formáz, ha jól elforgatjuk jobbra a fejünket és úgy nézzük 🙂

track1

A fenti nyomvonal-rajz túra GPS-szel készült, de a sportoláshoz tervezett applikációkkal is lehet ilyen nyomvonalakat rögzíteni. Ilyen applikáció például a Runkeeper vagy az Endomondo, hogy az ismertebbek közül említsünk meg kettőt. Ezek egyike vagy akár mindkettő elérhető az Androidos, iOS-es és Windows Phone-os eszközökön és már az ingyenes változat is alkalmas “rajzolásra”. A telepítésen kívül szükséges egy regisztráció is, amely azért is fontos, mert a az alkalmazás webes felületét is el tudjuk érni és eredményeinket meg tudjuk osztani a közösségi hálón is.

A nyomvonal-rajzokat célszerű előre megtervezni térkép segítségével, de spontán is kitalálhatunk alakzatokat, mivel a képernyőn követhetjük a mozgásunkat. Ahhoz, hogy a folyamatot minden elemében követhessük a terepen, élő internet kapcsolat szükséges. Ha offline módban vagyunk, akkor is rögzíti a helyzetet az applikáció, sőt a Runkeeper esetében még fotókat is készíthetünk az út különböző pontjain, aztán amikor csatlakozunk az internetre, akkor feltölthetjük az adatokat.

Az alábbi képen a Runkeeper által rögzített nyomvonal látszik. Milyen alakzat ez? 🙂

Runkeeper

Az alakzatok bejárásakor fontos tudni, hogy a GPS érzékenysége méteres nagyságrendű, tehát több tízméteres kitérések eredményeznek majd látható formákat és az egyenes vonal, nem mindig egyenes. A fenti nyomvonal például kb. 500 méter hosszúságú.

Endomondo

A fenti képen ugyanaz a a nyomvonal látható, de ezúttal az Endomondo alkalmazással készült változatban. (Az alakzat egy korona szeretne lenni :-))

A kész sétarajzokat célszerű másokkal is megosztani. A webes felületeken  való megosztás látható az alábbi videón:

Ha a sétarajz készítéséhez túra GPS-t használunk, akkor számíthatunk arra, hogy pontosabb alakzatok születnek, mert a GPS-vevők ezekben az eszközökben sokszor érzékenyebbek, pontosabbak. A Garmin márkájú túra GPS menüjében a Tracks vagy Track Manager vagy Nyomvonal kezelő menüpontot kell keresni, ahol el lehet menteni a bejárt útvonalat (például így). Az útvonal ekkor a készülék memóriájában tárolódik. Vannak olyan típusok, ahol beállítható, hogy mettől meddig vegye fel a nyomvonalat az eszköz.

track5

Ha a GPS-eszközben már megvan a nyomvonal, akkor a készülék gyártója által biztosított kezelőszoftverrel a számítógépünkön is meg tudjuk jeleníteni. A Garmin típusú készülék esetében ez a szoftver a Garmin Basecamp, amely ingyenesen elérhető itt. Ha Garmin készülékünk van, akkor célszerű a my.garmin.com oldalra is regisztrálni.

A Basecamp szoftverben a belső tárhelyen sorban láthatók a nyomvonalak és ezek mindegyike megjeleníthető az éppen aktuális térképen. Ha be vagyunk jelentkezve a MyGarmin felületre, akkor a felhőbe is elmenthetjük az adott nyomvonalat (jobb gomb – menü / küldés).

track6

Módszertani szempontból az alakzatrajzolást célszerű összekapcsolni egy adott településrész vagy természeti környezet bemutatásával. A tanulók fotókat és leírásokat is készíthetnek a túra során, miközben a térkép tanulmányozásáról sem feledkeznek meg.

track4A “sétarajzok” tehát kiegészítik a mozgás sportértékét valamilyen hozzáadott tartalommal és tevékenységgel. Az útvonalon szerzett adatokat az applikációk összegyűjtik és megjelenítik, így azokkal a későbbiekben saját számításokat vagy statisztikákat is készíthetünk.

Megjelent a Socrative 2.0

A méltán népszerű Socrative kissé lassan állt át az 1.0 változatról a 2.0-ra. A verzióváltást már tavaly bejelentették, de legalább fél esztendő után vált csak valóra (közben fel is vásárolta őket a MasteryConnect).

Az új változat letisztultabb és sokkal hangsúlyosabban jelenik meg ugyanaz a funkcionalitás számítógépen, tablet eszközökön és okostelefonon.

A kérdések szerkesztése látványosabb lett, immár képet is be lehet illeszteni, azonban hiányzik az Excel fájlok importálása és kvízzé alakítása. Bizonyos funkciók a belépés után azonnal, kiemelten érhetők el, így például a népszerű rakétás verseny (Space Race) és a kilépő cédula (Exit ticket) is.

A már gyakorlott Socrative felhasználók számára az átállás semmilyen nehézséggel nem jár.

Itt egy gyorstalpaló azoknak, akik még nem ismerik a Socrative lehetőségeit:

A pedagógusok, akik okostelefonon vagy tableten is használni szeretnék a Socrative-ot, azoknak a tanári és a diák appot is érdemes letölteniük. Aki már korábban használta az app-ot, annak a frissítés során automatikusan a Socrative 2.0 áll már rendelkezésére.

 

Bemondta a tévé: tablet az iskolában

A tabletek elterjedése számos tekintetben megváltoztatta a médiafogyasztási szokásokat, de leginkább új felhasználókat csalt az online média világába. Ahogyan korábban a laptop csábította “számítógépezésre” a passzívabb, enyhén technofób embereket, úgy a tabletek is hasonló vonzerőt jelentettek. A tablet felhasználóktól, informatikai hozzáértőktől nem ritkán hangzik el, hogy az iskolákban a helye ezeknek az eszközöknek. A pedagógusokat is meg lehetne kérdezni persze, de sajnos a tanárok túlnyomó része nem engedhet meg magának jó minőségű tablet-eszközt, így véleményt sem sűrűn nyilvánítanak. Ennél érdekesebb, hogy az innovatív, IKT-alkalmazó tanárokkal beszélgetve (nem reprezentatív minta persze) a tablet rendre alulmarad a laptoppal vagy kislaptoppal (régebben netbook, tanulói laptop) szemben.

Az egyik hírportálon bukkantam a Hír24 televízió riportjára, amelyben finn példát is említve arról esik szó, hogy hipp-hopp mindjárt leváltják a tabletek a tankönyveket. Érdemes megnézni a riportot.

tablet Hír24

Azt nem tudom, hogy az újságíró miként készült a riportra, mert valahogy nem vetette be az internetes keresést. Így az sem érthető, hogy miért nem talált hozzáértő nyilatkozót. A riportban megszólaltatott számítástechnika tanár (! – ilyen tantárgy már/még nincs) csak az ergonómiára és a fegyelmezésre tudott gondolni a téma kapcsán. Ha közhelyparádé és felületes alkotás is ez a riport, a téma mégis fontos és érdekes.

Milyen információról nem esett szó a riportban?

  • Ha egyetlen egy keresést lefuttattak volna a szerkesztők, rátaláltak volna az egri Eszterházy Károly Főiskola iPad projektjére. A projekt résztvevői bizonyára szívesen nyilatkoztak volna és olyan gyerekek is megszólaltak volna, akik használtak tabletet a tanórán. Erről a projektről még nem sok részletes közlemény érhető el, de a nézők megtudhatták volna, hogy egy volumenét tekintve kisebb kísérlet is mennyire bonyolult. Az eszközök beszerzésén, karbantartásán kívül tananyagra is szükség volt a kísérletben résztvevő osztály számára.
  • A témában közismert és sokakat érdeklő kérdés, hogy mik (lesznek) a törökországi tapasztalatok. A török kormány a FATIH projekt keretében 52 iskolát szerel fel interakítv táblákkal és tabletekkel. Utóbbiból állítólag 12800 darabot vásároltak a 9. osztályosok számára. Törökországban mintegy 34 ezer általános iskola van, nem csoda, hogy az Apple-t is érdekli a kormány terve, hogy 10,6 millió tablettel bővítsék a FATIH projektet. Félő persze, hogy a hatásvizsgálatokat elfedi majd a propaganda sok mosolygós arca.
  • A közelmúlt híre, hogy Los Angelesben az iPad projekt leállításán gondolkodnak, mivel a diákok egy hét után feltörték a korlátozást és szabadon böngésztek, appokat töltöttek le az eszközeikre. Itt egyébként 640.000 iPad kiosztásáról van szó 2014 végéig. Kár lenne, ha a leállítás lenne a válasz erre a problémára.

fatih

nagyon boldog török diákok a General Mobile által szállított tablettel (az eredeti oldalon írják, hogy very happy :-))

Milyen kérdés nem merült fel a riportban?

A finn oktatási rendszert a magyarral összehasonlítani, olyan, mintha egy delfint egy zsiráffal hasonlítanánk össze. Mégis van néhány téma (a teljesség igénye nélkül), ami fájóan fel sem merült a riportban, a riport szereplőiben.

  • A tabletek vezeték nélküli eszközök, az internethez wifi-n keresztül csatlakoznak. Ehhez wifi hálózatok szükségesek, sok-sok jól beállított és működtetett wifi eszközzel.
  • A tabletek az internetre csatlakozva érnek el weboldalakat és a felhőben elérhető applikációkat. A hazai iskolákban az átlagos sávszélesség néhány megabit/s. Nem személyenként, hanem iskolánként. Vannak persze kivételek.
  • A tabletek kapcsán arról is szó esik, hogy eltűnnek a papír alapú tankönyvek, de tüstént. Ennek jelei a varázsgömbben sem tűnnek fel.
  • A tabletekre elektronikus tankönyvek úgy kerülhetnének, ha valakik nagyon sok pénzért, nagyon jó minőségben készítenének tananyagokat, amelyeket (miként az appokat) folyamatosan fejlesztenek. Ez egyelőre sci-fi.
  • A tableteket alkalmazó megoldások nagy része úgy működik, hogy jelentősen korlátozzák azt, amit a diákok tehetnek az eszközzel. Ehhez meg kell vásárolni ezt az osztálytermi technológiát is.  Egy tablet szabad eszköz, a korlátozása olyan, mintha amikor a szarvasmarha lábát rögzítjük és csak egy R sugarú körben legelhet (R csökken, ahogy tekeredik a kötél).
  • A tabletekhez sok kitűnő alkalmazás érhető el, amelyeket az oktatásban is jól lehet használni. Ezek azonban pénzbe kerülnek. Nem sok pénzbe, de mégis kérdés, hogy ki veszi meg ezeket, miből van rá forrás, milyen modellben megy az online áruházból történő beszerzés.
  • A tabletek között sok különbség van technikai jellemzők, méret, gyártó tekintetében, nem biztos, hogy mindenki ugyanarra gondol, amikor tabletet emleget.

Nemrégiben egy tanár azt mondta, hogy egy pályázatból vettek tableteket és azt kérdezte, hogy mire lehetne ezeket használni. Nem jobb az ilyen kérdést a beszerzés előtt feltenni?