A Kahoot-jelenség

A Kahoot! egy online alkalmazás, amelynek segítségével többek között kvízeket lehet készíteni, megosztani és játékosan lejátszani iskolában és iskolán kívül. A 2013-ban fejlesztett norvég oktatási célú alkalmazás méltán népszerű és kiváló eszköz. Ebben a posztban ezt egy percig sem szeretném megkérdőjelezni.

Alacsony küszöb

Amikor tanárkollégákat igyekszünk rávezetni arra, hogy a korszerű technológia segíti, nem pedig akadályozza a tanítást, akkor gyakran mutatjuk meg a Kahootot. Én néha egy másik mézesmadzagot szoktam használni (a Socrative-ot), de a lényegen mit sem változtat. Az alkalmazás működése könnyen megérthető, könnyen megtanulható és a tanárok nagyon szeretik a teszteket. Mondhatjuk, hogy alacsony a belépési küszöb, sokan elkezdik használni a Kahootot és első pillanatban ennek örülünk, hiszen megjelenik a technológia az oktatásban. Ez akár jó jel is lehet. De nem biztos, hogy az.

Csapda

A Kahoot most már nagyon ismert, annyira elterjedt, hogy a korai alkalmazók (early adapters) – a DigCompEdu szóhasználatában úttörők – már régen új vizeken járnak és bemutatókon, konferenciákon újdonságként mutogatni már kellemetlen. A továbbképzéseken természetesen helye van a módszereknek és a hozzá tartozó jó eszközöknek is.

A Kahoot!-jelenség valójában egy csapdahelyzet, mivel sokan gondolják azt, hogy

• ezzel ők bevezették a technológiát (régiesen IKT) az oktatásba (de ezzel csak megkarcolták a bejárati ajtót),
• ettől a diákok motiváltak lesznek, mert ezt mobilon is lehet játszani (valójában csak egy ideig lesznek azok),
• ezzel megújul a korábbi, dohos módszertan (nem újul meg).

Bármilyen jó is egy ilyen eszköz, nem elegendő a megújuláshoz. Ráadásul mint mindent, ezt is lehet rosszul használni és félek, hogy sok esetben nem is tesz hozzá sokat a tanárközpontú órákhoz. Például nem szerencsés, ha a tanár elsősorban szummatív értékelésre vagy az órai versengés kiélezésére használja, mert nagyon sok egyéni visszajelzés marad el, az egy tanulóra jutó figyelem elenyésző. Nagyon óvatosan kell bánni a kvízek közben tett megjegyzésekkel, a diákok kiemelésével (jó vagy rossz értelemben) is.

Szakmai cikkek, kiadványok és „celebtanárok” is gyakran arról beszélnek, hogy ilyen-olyan applikációkat kell használni az oktatásban, köztük a jó Kahootot is. Gyakran hallani, hogy a gyerekeket nehéz motiválni, ezért a mobiltelefonos tanórák bizonyára érdeklik majd őket. Akkora közhely, mint egy kék bálna, de még mindig hangoztatni kell: a technológia nem cél, hanem eszköz. Ha a tananyag nem jó, ha a tanár nem felkészült, ha a módszertani eszköztár szegényes, ha az óra nem tanulócentrikus, ha a tanulók nagyrészt passzívak, akkor jöhet bármilyen app vagy tablet – az eredményre maximum az mondható, hogy kicsi is, savanyú is, de a miénk…

A Kahoot! kvíznek nevezi a legismertebb részét. Ezeket a kvízeket lehet játékosan is használni, akár formatív visszajelzésre is, de lehet (szummatív) tesztekként is használni (de még milyen sokszor), amit a tanárok igencsak szeretnek, de nagyon sok pedagógiai lehetőséget kell a kényelemért cserébe beáldozni.

Játszatni engedd

A legjobb dolgokat is meg lehet unni, ha nem elég változatosak és nem valamilyen előre tervezett pedagógiai célt szolgálnak. Ha pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, ha fontosnak tartjuk a formatív értékelést, akkor a Kahoot! és társai üde színfoltok, de érdemes kipróbálni azt, hogy a tanulók (is) használják ezeket, készítsenek tartalmat, játékokat egymásnak. Mindez rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy az egyéni munkájukat a tanár önértékelő eszközökkel, leírással, társ-értékeléssel támogassa.

Ha azt mondjuk, hogy mi órán szoktunk kahootozni, az ma már olyasmi, hogy mi órán szoktunk golyóstollat is használni. Lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Ha lehet, akkor már legyen inkább jó.

A tanár appserege

Mutasd az okostelefonodon levő alkalmazásokat és megmondom, ki vagy! Kis túlzással ez a helyzet, hiszen a telefon vagy táblagép lényegét az appok (alkalmazások) adják. Mivel több szem többet lát, ezért megkérdeztem több szemet is arról, hogy pedagógusként milyen alkalmazásokat tartanak a telefonjukon (a táblagéppel ugyanez a helyzet). Nem is akármilyen szemeket, egyenesen sas- és sólyomszem-kategóriás embereket kérdeztem meg.

Megesik, hogy egy pedagógus új okostelefont kap és felmerül benne, hogy miként népesítse be eszközét, melyek a legfontosabb alkalmazások. Nekik, a kezdőknek készül ez a bejegyzés. A hazai pedagógustársadalomban ritkábbak az iOS-alapú készülékek, míg a Windows Phone olyan kevés applikációt kínál, hogy maga kéri, hadd vonulhasson le a pályáról. Ez nem jelenti azt, hogy ezekkel ne lehetne eredményesen dolgozni, különösen az előbbivel, de itt most az Android világában maradunk. A legnépszerűbb alkalmazásokat említem meg a teljesség igénye nélkül. Mindenkinek vannak kedvencei, amelyek majd kimaradnak, a tapasztaltak őrizzék meg nyugalmukat 🙂

Mire van szükség egy tanári okostelefonon?

Miként egy autóban is, bizonyos dolgok nélkülözhetetlenek, mások pedig opcionálisak. Az okostelefon használatához Android esetén szükségünk van a Gmail-es email címre, valamint az eszközön alapértelmezésben is megjelennek a Google alkalmazásai, azaz kereső, email applikáció, böngésző, naptár stb., valamint a Google Play alkalmazásbolt, ahonnan letölthetünk mindenfélét. Ha kényelmesen akarunk telepíteni, akkor a számítógépünkről is megtehetjük ezt a https://play.google.com/store oldalon. Keresünk, kiválasztjuk az alkalmazást, elolvasunk pár értékelést, figyeljük, hogy hányan töltötték le eddig és a Telepítés gombbal indulnak is a folyamatok. Az alábbi sorokban említett appok egy kattintással elérhetők.

Egy pedagógus számára mindenképp ajánlott egy-két felhőalapú tárolóhely, hogy bárhol hozzáférjünk fontos dolgainkhoz és ezzel egyúttal a pendrájvtól is elbúcsúzhatunk (úgyis elveszítjük, otthon hagyjuk, szétesik, kimegy a divatból 🙂 stb.) A Google Drive a legnevesebb felhőszolgáltatás, mert már elég rég biztosít magasszintű irodai alkalmazásokat is ez a cég (pl. Google Dokumentumok). Ezen kívül ismert és népszerű a Dropbox, de sokkal inkább az a Microsoft OneDrive, amelyet mindenképp célszerű használni, ha a Windows-os a laptopunk. Több felhőszolgáltatást is használ a tanár is (aki ember), bátran telepítsünk.

A közösségi média is népszerű, már csak a szakmai tájékozódás okán is (pl. Twitter), de a kapcsolattartás és a tanári közösségek is elengedhetetlenek ma (pl. Facebook vagy Facebook Lite). A sok ötlet és inspiráció pedig nagyszerű gyógyír a kiégés ellen (pl. Pinterest).

A kommunikációs eszközök között több olyan üzenetküldő, csevegő és beszélgetést vagy videokapcsolatot is biztosító app van, amelyek éppen az email sírját ássák. A legelterjedtebbek a Viber, a Messenger (asztali változatban a Facebook része), a Skype, a Whatsapp.

A pedagógiai munkához ma már számos céleszköz létezik, amelyek jól kidolgozottak és okostelefonon/táblagépen válnak a tanár társaivá. A(z e tájon) elhanyagolt területen, az értékelésben (Hajrá formatív értékelés!) olyan emblematikus appok léteznek, mint a szuper népszerű Socrative Student, Socrative Teacher), Kahoot! és Quizlet. Ahol az iskola (remélhetőleg) használja az Office 365-öt, a OneNote kihagyhatatlan szürke eminenciás. A játékos értékeléshez használható a ClassDojo, valamint a Plickers, a szegény ember szavazórendszere. Ötletbörzéhez sokan szeretik a Lino-t, de alkalmasak a közösen használható szövegszerkesztők is. A fogalomtérképek szintén elengedhetetlenek (pl. SchematicMind vagy Mindmeister) és sok pedagógus kedveli az Órarend alkalmazásokat, vannak jó számológépek, sztori kockák (pl. Story Dice) és olyan appok, amelyek elvégeznek egy felírt számítást. Nagyon nehéz befejezni az appok sorát, ráadásul a tanított tantárgytól függően sok hasznos alkalmazás kerülhet a legszükségesebbek közé.

A tanári munkát segítik azok az alkalmazások, amelyek a tartalom kezelését, szerkesztését segítik vagy éppen a szervezésben társaink. Nem hiányozhat az okostelefonról valamilyen QR-kód olvasó, egy akár többnyelvű szótár (pl. Angol szótár vagy dict.cc), de igazán népszerű a Photo Grid képszerkesztő és a Trello nevű szervező- és projektmenedzsment eszköz is.

A biztonságot sem szabad elhanyagolni, ezért egy kártevőkre specializálódott vírusvédelmi alkalmazást is érdemes telepíteni. Itt egy 2016 végén született összehasonlító táblázat ezekről: https://www.av-test.org/en/antivirus/mobile-devices/.

Az alkalmazások működéséről számos blog írt már (lásd lejjebb is), de kérdéseit bárki bátran felteheti a Facebookon az M-learning kávéház csoportban is. Sok hasznos forrás van a világhálón, a szakértők száma egyre nő, de érdemes egy útvonalon elindulni és hamarosan el tudjuk majd dönteni, hogy kinek a tanácsai jobbak, illetve nem kelt zavart, ha nem mindenki ugyanaz ajánlja.

Köszönöm, hogy megosztotta kedvenceit Abonyi-Tóth Andor, Benedekné Fekete Hajnalka, Bognár Amália, Gere Ferenc, Jánossy Zsolt, Klacsákné Tóth Ágota, Nemes-Nagy Erika, Széles Gábor, Toró Csilla, Tóth Éva, Tóth-Mózer Szilvia, Varga Krisztina!

Sighter, a látványvadász

A geolokációs játékok egyik híres erénye már a geocaching 2000-es indulása óta, hogy olyan helyekre is eljut az ember, illetve olyan helyeket is észrevesz a környezetében, amelyekről addig azt sem tudta, hogy léteznek. A városi “kincsvadászatban” előnyt jelent, ha mobiltelefonnal lehet ügyködni és gyorsan lehet találatokat gyűjteni. A Munzee éppen emiatt lett népszerű. (Kár, hogy sokszor az értelmetlen helyekre, igénytelenül elhelyezett kódtömegek éppen a geolokáció értékét nem mutatják meg.)

A Sighter egy olyan geolokációs játék, amelyben nem kódokat vagy elrejtett dobozkákat kell megkeresni, hanem magát a látványt, amit egy-egy épület vagy szobor vagy utcarészlet vagy éppen egy kirakat mutat magából egy bizonyos szögből. A Sighter egy magyar startup vállalkozás terméke, de nemzetközileg is ismert, amit a fórum bejegyzések is tanúsítanak. A “kincseket” tehát a mobilunk kamerájával keressük és a Sighter applikáción keresztül gyűjtjük be (mobilinternet használatával).

A játékhoz le kell tölteni a magyar nyelven is használható Sighter alkalmazást Androidra vagy iOS-re (Windows Phone-ra sajnos nincs), majd a regisztrációt követően játszhatunk is. Érdekesség, hogy az alkalmazás Androidon kissé másképp, több funkcióval működik.

A Sighter játékban ún. sight-okat keresünk, amelyeket távolság, témakor és térkép alapján is nyomon követhetünk a telefonon.  Az app kijelzi a távolságot és a javasolt irányt is. Ha közeledünk, akkor a langyos-meleg-forró szavak segítenek eligazodni. Amikor megtaláljuk a valóságban is a telefonon megjelenő látványt, akkor a megfelelő ikonra kattintva begyűjthetjük a találatot (ezt egy nagy pipa jelzi). A sight-ok rendelkeznek egy publikus mezővel, amit a megtalálás előtt is láthatunk és egy titkos mezővel, ami a megtalálás után tárul fel számunkra.

Pedagógiai alkalmazás szempontjából a Sighter több lehetőséget is tartogat:

• adott témakörhöz kapcsolódó sight-ok gyűjtése (erre jó példa a 2014. október 23-ra készült sorozat az ’56-os forradalom tiszteletére)
• sight-ok készítése érdekes leírásokkal
• tematikus útvonalak (ún. trail-ek) készítése
• rejtvényekkel összekapcsolt játék, ha a titkos mezőbe feladványokat helyezünk el

Androidon elérhető a Kanapé Sighter, amelynek segítségével beltéren is játszhatunk. Ez a menüpont lényegében egy tesztsort mutat meg, ahol egy képről kell megtippelni, hogy hol készült.

Annak ellenére, hogy a játék inkább szűkebb körben ismert, a budapesti sight-ok száma több ezres nagyságrendű.

A Sighter applikációval meghívhatjuk a játékba ismerőseinket, barátainkat vagy éppen diákjainkat, majd akár követhetjük is tevékenységeiket.

A geolokációs játékok között a Sighter az egyik legegyszerűbben játszható, korosztálytól függetlenül űzhető tevékenység.

Sétarajzok

A mobiltelefonokon, túra GPS eszközökön vagy éppen a táblagépeken működő geolokációs alkalmazások figyelemmel követik a földrajzi helyzetet és a legtöbb esetben rögzítik is a pozíciót. A geolokációs adatokból a sportoláshoz használt applikációk kiszámítják az átlagsebességet, az “elégetett” energiát, szintkülönbséget stb. A legtöbb esetben az útvonalat egy térképen is ábrázolják ezek az alkalmazások.

A geocaching játékban már az okostelefonok elterjedése előtti időkben is felbukkantak olyan feladatok, hogy a bejárt nyomvonallal (tracklog) valamilyen alakzatot kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy a terepen az eszközünkkel a kezünkben rögzítjük a az érintett pontokat, ebből kialakul egy alakzat. Ez lehet egy szám, egy ház, egy csigavonal és bármi, amit a fantázia, az ügyesség és a terep megenged. Az alábbi “rajz” egy bögrét formáz, ha jól elforgatjuk jobbra a fejünket és úgy nézzük 🙂

A fenti nyomvonal-rajz túra GPS-szel készült, de a sportoláshoz tervezett applikációkkal is lehet ilyen nyomvonalakat rögzíteni. Ilyen applikáció például a Runkeeper vagy az Endomondo, hogy az ismertebbek közül említsünk meg kettőt. Ezek egyike vagy akár mindkettő elérhető az Androidos, iOS-es és Windows Phone-os eszközökön és már az ingyenes változat is alkalmas “rajzolásra”. A telepítésen kívül szükséges egy regisztráció is, amely azért is fontos, mert a az alkalmazás webes felületét is el tudjuk érni és eredményeinket meg tudjuk osztani a közösségi hálón is.

A nyomvonal-rajzokat célszerű előre megtervezni térkép segítségével, de spontán is kitalálhatunk alakzatokat, mivel a képernyőn követhetjük a mozgásunkat. Ahhoz, hogy a folyamatot minden elemében követhessük a terepen, élő internet kapcsolat szükséges. Ha offline módban vagyunk, akkor is rögzíti a helyzetet az applikáció, sőt a Runkeeper esetében még fotókat is készíthetünk az út különböző pontjain, aztán amikor csatlakozunk az internetre, akkor feltölthetjük az adatokat.

Az alábbi képen a Runkeeper által rögzített nyomvonal látszik. Milyen alakzat ez? 🙂

Az alakzatok bejárásakor fontos tudni, hogy a GPS érzékenysége méteres nagyságrendű, tehát több tízméteres kitérések eredményeznek majd látható formákat és az egyenes vonal, nem mindig egyenes. A fenti nyomvonal például kb. 500 méter hosszúságú.

A fenti képen ugyanaz a a nyomvonal látható, de ezúttal az Endomondo alkalmazással készült változatban. (Az alakzat egy korona szeretne lenni :-))

A kész sétarajzokat célszerű másokkal is megosztani. A webes felületeken  való megosztás látható az alábbi videón:

Ha a sétarajz készítéséhez túra GPS-t használunk, akkor számíthatunk arra, hogy pontosabb alakzatok születnek, mert a GPS-vevők ezekben az eszközökben sokszor érzékenyebbek, pontosabbak. A Garmin márkájú túra GPS menüjében a Tracks vagy Track Manager vagy Nyomvonal kezelő menüpontot kell keresni, ahol el lehet menteni a bejárt útvonalat (például így). Az útvonal ekkor a készülék memóriájában tárolódik. Vannak olyan típusok, ahol beállítható, hogy mettől meddig vegye fel a nyomvonalat az eszköz.

Ha a GPS-eszközben már megvan a nyomvonal, akkor a készülék gyártója által biztosított kezelőszoftverrel a számítógépünkön is meg tudjuk jeleníteni. A Garmin típusú készülék esetében ez a szoftver a Garmin Basecamp, amely ingyenesen elérhető itt. Ha Garmin készülékünk van, akkor célszerű a my.garmin.com oldalra is regisztrálni.

A Basecamp szoftverben a belső tárhelyen sorban láthatók a nyomvonalak és ezek mindegyike megjeleníthető az éppen aktuális térképen. Ha be vagyunk jelentkezve a MyGarmin felületre, akkor a felhőbe is elmenthetjük az adott nyomvonalat (jobb gomb – menü / küldés).

Módszertani szempontból az alakzatrajzolást célszerű összekapcsolni egy adott településrész vagy természeti környezet bemutatásával. A tanulók fotókat és leírásokat is készíthetnek a túra során, miközben a térkép tanulmányozásáról sem feledkeznek meg.

A “sétarajzok” tehát kiegészítik a mozgás sportértékét valamilyen hozzáadott tartalommal és tevékenységgel. Az útvonalon szerzett adatokat az applikációk összegyűjtik és megjelenítik, így azokkal a későbbiekben saját számításokat vagy statisztikákat is készíthetünk.