SAMR-létra

Két évtized is eltelt már azóta, hogy a technológiai eszközök az iskola, a tanítás és a tanulás világában valós szereplőként jelentek meg (nem előzmények nélkül). Azóta is minden évben hallani, hogy „a számítógép a jövő az oktatásban” (nem jó hallani ezt, hanem inkább kellemetlen). A pedagógiához majdnem annyian értenek, mint a focihoz, így mindenkinek vannak történetei arról, hogy az iskolában hogyan használják az informatikai eszközöket. Maradjunk talán annyiban, hogy a drága eszközök nem mindig úgy teljesítik a küldetésüket, ahogyan (pedagógiai) álmodóik elképzelték. Olykor olyan, mintha méregdrága űrhajókkal gurulnánk a macskaköves utakon…

Egy Ruben R. Puentedura nevű kutató néhány éve kísérletet tett arra, hogy egy modellben vázolja fel a technológiai eszközök oktatási alkalmazását. Ez a SAMR-modell, amely a szintek angol kezdőbetűiből kapta a nevét. Érdemes megnézni és átgondolni, hogy melyik szinten vagyunk.

Első szint: Helyettesítés

Az első lépés az, amikor a technológia egy hagyományos eljárást helyettesít (substitution) anélkül, hogy merőben új lehetőségekhez jutnánk. Ilyen például, ha a hagyományos szótár helyett elektronikusat használunk, vagy ha televízió helyett egy projektorral vetítjük ki a képet, esetleg a hevenyészett tanári ábrák helyett látványosabb szemléltetéssel élünk. Ezen a szinten szokták mondani, hogy a számítógépe megkönnyíti a pedagógus munkáját. Ez nagyon üdvös, de ha a tanulókkal ugyanazokkal a (már nem működő) módszertani eszközökkel dolgozunk, akkor ez a siker kérdőjeles. Ha az interaktív táblának nem használjuk a funkcióit, akkor az egy drága vetítőfelület marad.

Második szint: Kiterjesztés

Ezen a szinten olyan oktatási alkalmazásokra kell gondolni, amelyeknél a technológia megjelenése valami plusz lehetőséget, funkciót is hozzáad. Ez a kiterjesztés (augmentation). Ilyen például, ha animációkat használhatunk, 3D modellekkel dolgozhatunk, az online térképeken olyan információkat érünk el, amit papíron nem stb. A mai digitális tananyagok túlnyomó többsége ezen a szinten van (rekedt) és a tanórai felhasználás során is a kiterjesztésre van a legtöbb példa. A tanár ugyanolyan frontális tanórát tart, mint régen, de most már videókat tud vetíteni az interaktív táblán vagy a jól megszokott tesztfeladatokat, munkafüzetben levő kitöltendőket elektronikusan tudja kiadni a diákoknak (és helyette ki is javítja a „gép”). Természetesen ilyen módon is használjuk a technológiát, de fennáll a veszélye, hogy:

• ezzel megelégszünk, hiszen mindenki látja, hogy használjuk a drága infrastruktúrát,
• az iskola vezetése is büszke, egyre több a felszerelt terem
• a forgalmazók is örülnek nagyon,
• miközben a tanulók esetleg egy órán alig aktívak, nem alkotnak, nem gondolkodnak, ugyanazt teszik, mint régen, csak digitálisan.

Harmadik szint: Módosítás

A harmadik szinten elkezdődik a technológiával segített pedagógiai átalakulás. A módosítás (modification) szintjén a technológia alkalmazása megengedi, hogy némiképpen átalakítsuk a tanulói feladatokat, tevékenységeket. A tanulói munkákat például meg lehet osztani egy csoportban és értékelni, bővíteni lehet azokat, vagy ha a szimulációk vagy adatvizualizációk révén olyan számítási, gondolkodtató feladatokat is alkalmazhatunk, amelyek korábban nem voltak lehetségesek. Az átalakulás szintjén vagyunk, azaz itt a tanári munka megváltozik, a tanulói tevékenységek is változnak és lehetőség van a készségek fejlesztésének izgalmas színtereire lépni. A tanár már nem a tananyagra épít csupán, hanem tevékenységeket, feladatokat tervez és valósít meg. Nagy lépés ez a második szinthez képest.

Negyedik szint: újraértelmezés

A digitalizáció korszakát éljük, amelyben a technológia az élet minden területét (gyorsan) alakítja, átalakítja. A módszertani bátorság ideje ez, amikor el kell dobnunk régi, egykor hatékony, de ma már nem működő módszereket és a technológia révén teljesen új tevékenységeket vezethetünk be. Ez az újraértelmezés (redefinition), amely az átalakulás magasabb szintje. A tanulók számára olyan kreatív, alkotó feladatokat és megoldandó problémákat tervezhetünk, amelyekre korábban nem volt lehetőség. A diákok készíthetnek tartalmakat, használhatják a közösség lehetőségeit, a virtuális-, illetve kiterjesztett valóságot vagy éppen kódolhatnak és saját alkalmazásokat is készíthetnek. Ezen a szinten a tanulók aktívak és olyan készségeik fejlődhetnek, amelyekre később is szükségük lesz. Ezen a szinten a tanári sikerélmény is hangsúlyosabb, igaz, már egy új szerepkörben.

Sokan keresnek és találnak párhuzamot a SAMR-szintek és a módosított Bloom-taxonómia fejlesztési szintjei között. Régi sláger: a technológia a pedagógiában eszköz és nem cél, de ezzel az eszközzel nem automatikus a siker. Ha a SAMR-szinteken feljebb lépünk, akkor kevésbé tapasztaljuk majd a digitálisan támogatott tanulói unalmat (inaktivitást) és a méregdrága űrhajóval a bolygók felé is vehetjük az irányt.

Pocsék prezik

Nemrégiben egy erősen informatikai jelleű konferencián ülve jutott eszembe, hogy szóba kellene hozni és napirenden tartani a pocsék prezentációk ügyét. Ott  ugyanis rövid idő alatt könnyfakasztóan sok, de gyalázatos prezentációt lehetett látni aránylag okos, felkészült emberek előadásában.

A helyzet az, hogy a számítógéppel segített előadások azon előnye, hogy több érzékszervre is hatnak, jobban megközelelítik a hallgatóságot, mint egy felolvasás,  szóval ezek kőkemény aggresszióvá fajulhatnak a rossz prezentációban. Ekkor az előadó számítógéppel segített módon egy virtuális mákdarálón intézi el a hallgatóság türelmét, porrá tört idegeit pedig mozsárban dolgozza össze.

Az idővel és a figyelemmel való visszaélés olyan fegyverek, amelyeket az előadóknak nem volna szabad kihúzni a hüvelyből/puzdrából/satöbbiből. A színek, a százféle betűtípus és a sok szép effektus bizony maradandó károsodást okoz. Számos esetben kell prezitisztító szemcseppet alkalmazni (Prezoclean – napi 2×3 csepp), miután az animálásokat óvatosan eltávolítottuk.

Nem ismeretlen a szakirodalomban a Powerpoint általi halál sem, amelyről kiváló egy kollégám írt.  Ennek a haláloknak a legjellemzőbb tünete maga a szöveg. Az elburjánzó betűk.

Annak érdekében, hogy jobb, kellemesebb és hatásosabb prezentációkat tartsunk, létrejött a Pocsék prezi csoport a facebook-on. A név persze nem az innovatív programra, a prezi.com-ra utal, hanem az előadások becenevét jelenti.

Csatlakozz esetleg!

Új IKT műhely

A nyár legmelegebb napjain került sor az IKT Műhely 2010 felvételeire Egerben. Az Educatio a tervek szerint ezt az anyagot is DVD-n, valamint webes úton fogja terjeszteni. Ezúttal többféle hardver eszközt lehet majd látni a felvételeken, mivel számos forgalmazó szívesen működött együtt és bocsátotta rendelkezésre az eszközök egy részét.  Érdekes, de nem mindegyik örült a lehetőségnek. Pár éve jártam egy boltban a Király utcában, ahol úgy éreztem, hogy zavarok, mint vevő. Valójában nem éreztem, hogy eladó az a sok termék a polcokon.

a felvételeket az Educatio és a Lyceum TV munkatársai valósították meg

A 2008-asnál több foglalkozás került rögzítésre termenként 3 kameramann aktív közreműködésével. Megszűnni látszik a hardverekre való rácsodálkozás, több módszertani elem bukkant fel. Sok pedagógussal beszélgetve: ami fikarcnyit sem változik, az az, hogy sok tanár (aki kedveli az IKT eszközeit) távolságtartó a technikával kapcsolatban. Ez sokszor azt vonja maga után, hogy az órán előforduló technikai zűrt valamelyik diákkal próbálja megoldatni. Ez olyan, mintha nem jutna eszembe a termodinamika valamelyik főtétele és szólnék, hogy valami reál beállítottságú gyerek (hogy utálom ezt a kifejezést) segítsen ki. Az IKT alkalmazását az autóvezetéshez szeretem hasonlítani. Nem büszkeség, ha fogalmunk sincs arról, hogyan kell kereket cserélni vagy tankolni. Az is előfordul, hogy a tanár “kiszáll a meghibásodott járműből” és “gyalog” folytatja a tanórát.

Ebben az évben a Sulinet Tábor 2010 résztvevői voltak azok a pedagógusok, akik élő, egyenes adásban figyelték a foglalkozásokat, majd a felvétel után beszélgethettek a tanárokkal. Mi több, szöveges visszajelzést is küldtek számukra. Az előadó tanárok sem akárkik voltak, hiszen a suli.net.tan senior pályázat döntősei mutatták be pályamunkájuk egy kis részét sok esetben saját diákjaik együttműködésével.

Idén egy szabadtéri órát is láthattak a helyszínen levők. A GPS alkalmazása az oktatásban kifejezetten nem a négy fal közé való, ezért a forgatócsoport kimozdulni kényszerült. Minden tanórából 10 perces filmek készülnek, így azok is részesülnek az élményből, akik nem voltak jelen Egerben.

A web fejlődése érdekes akadályokat gördít azok elé, akik filmen szeretnék rögzíteni, hogy mi folyik egy IKT-s tanórán. A webkettes eszközök használata közben ugyanis a diákok egy monitort néznek és pár ujjukat mozgatják. Ami a lényeg, az valahol a felhőben zajlik és persze a fejecskékben. Nehéz látni és láttatni. A folyamatot maga a tanár is alig tudja követni, ezért is érdekes kihívás ez. Amikor egy geometriai szerkesztést végzünk, a tanárnéni (vagy pedig bácsi) figyelheti a fejünk mögül, hogy mit csinálunk. A weben kevésbé. Számítógéppel sokféleképpen oldható meg ugyanaz a feladat. Van, aki Ctrl+C-vel szeret másolni, de van, aki a helyi menüt használja és van aki kacifántosabban teszi. Ezt ritkán látjuk élőben.

werk fotó: sürgés-forgás a szünetekben

Az új, 2010-es IKT műhely a Sulinetwork 2010 konferencián kerül bemutatásra és minden jel arra mutat, hogy ez a korong is népszerű lesz, mint az elődje. Már csak meg kell nézni és ez nem kis feladat és nem kis cél.